Jelentős helyen, istenhátamögötti időben élünk



Isten álmai
volnánk? És ha: csoda-e,
hogy föl-fölriad?







Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?



 


 
Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.



 


 
Aki s ami nem
a vágyakról szól: az a
vágyakról hallgat.



 


 
mindünk anyaga
sugárzó lehetne, ha
mernénk hasadni







Mindegy, hogy honnan.
Mindegy, hogy hová. Mindegy,
hogy mégy-e. Figyelj.






Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy "nem-tudom". 






Remélem: igen?
Remélem: nem?
- Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.






Az megrontás, ha
gyönyörre tanítasz, vagy
ha bűntudatra?






Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.






Úgy nézz rá, mint ha
utoljára láthatnád.
(Lehet, hogy tényleg...)






Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón,
ahogy szeretkezel, adj, ahogy napozol:
nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy!
Ma add, mit kaptál. Hamis pénz a "holnap".






Igazán semmi
nem érintheti s minden
körötte táncol.






Élvén e világban
megnyugodva láttam:
öl, hal és terem.
- Megy ez, nélkülem.






Szép a telő idő! Csak a múlót nem szeretem.






Akkor jársz jól, ha
mind közelebb lépsz ahhoz,
amitől félnél.






Titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű.






Úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél.






Meglátni és le-
mondani róla: egy pil-
lanat műve volt.






- Mit kívánsz, Igaz Barát?
- Észrevett életet;
észrevétlen halált.






Gallérkád lebbenése felröpít,
elbotlom egy hajszálad árnyékában,
fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
mintha hárman is nevetnénk.






Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.






Jelentős helyen
istenhátamögötti
időben élünk.






Ahol, akárhol,
akárki imádkozik,
az a hely: templom.






Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.






Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.


 


 
Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem mindig
szomorú leszek!



 


 
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.



 


 
új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk



 



A béke más , mint
szünet, két háború közt;
a jó: nem rossz Rossz.






Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
- Ha föltépném, sem érteném:
Istennek írta Isten.






- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.






Mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól.






Az idő - ha van -
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.


 


 
bizakodj — lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb
  

   




Bukdácsolva is
hálás vagyok, hogy felé
lejt minden utam.


 


 
Versemet oldd föl
életed vizében: úgy,
ahogy szereted.

Fodor Ákos
(forrás: Citatum)

Megjegyzések