Az erőtől küldettem előre,
És azokhoz jöttem, akik elmélkednek rajtam,
Megtaláltam azokat, akik kerestek.
Nézz rám, te, aki elmélkedsz rajtam,
És te hallgató, hallgass engem.
Te, aki vársz rám, engedj magadhoz.
És ne engedj el a szemed elől.
Ne tedd hangodat, se a hallásodat gyűlölködővé irántam,
Ne legyél tudatlan felőlem sehol és semmikor. Légy éber!
Ne legyél tudatlan felőlem.
Én vagyok az első és az utolsó.
Én vagyok a dicsőséges, és én vagyok a megvetett.
Én vagyok a szajha, és én vagyok a szent.
(...)
Én vagyok a csend, ami végtelen, és a gondolat, melynek emléke állandó.
Én vagyok a hang, melynek hangzása sokféle, és a szó, melynek jelentése többszörös.
Én vagyok a nevem kifejezése.
Miért szeretsz engem, aki utálsz, és utálsz engem, aki szeretsz?
Te aki megtagadsz engem, vallj meg engem,
És te aki megvallasz engem, te pedig tagadj meg.
Te, aki az igazságot mondod rólam, hazudsz,
És te aki hazudsz rólam, az igazságot mondod.
Te, aki ismersz engem, légy tudatlan felőlem,
És azoknak, akik nem ismernek, ismertess meg engem.
Én vagyok a tudás és a tudatlanság. (...)
(Mennydörgés, Nag Hammadi gnosztikus evangéliumok, Farkas Lőrinc Imre Kiadó)
(képek: ॐ Saṃsāra ॐ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése