Korunk egyik legkiemelkedőbb spirituális tanítója minden hamis jelképet és téves képzettársítást félresöpör a tiszta és tökéletes szabadságra irányuló kutatása során. A Krishnamurti által leírt szabadság véget vet az énünkkel való elerőtlenítő és energiáinkat felemésztő, kényszeres törődésnek. Ha megleljük ezt az elsődleges és végső szabadságot, megszabadulunk a társadalom minden hiábavaló és destruktív megszállottságától. A kötetben található beszélgetések számos témát felölelnek, a szenvedéstől és a félelemtől a pletykálkodáson át egészen a szexualitásig, ám folyton visszakanyarodnak a szabadság központi kérdéséhez. Krishnamurti útkeresése eközben egy igen nagyjelentőségű vállalkozássá alakul át: az olvasó saját utazásává.
Jóformán minden ember a különféle minták rabságában éli az életét , és ez szinte elkerülhetetlen is, mivel „oktatási, nevelési rendszerünk azt mondja számunkra, mit gondoljunk, nem pedig azt, hogyan gondolkodjunk" . Bizonyos rendszerek gyakorló híveinek nevelnek bennünket, legyen szó akár a kommunizmusról, a kereszténységről, az iszlámról, a hinduizmusról, a buddhizmusról vagy a freudi világképről. Következésképpen „ a régi minták szerint reagálunk az örökké új kihívásokra, így reakcióink elvesztik érvényességüket, frissességüket és újszerűségüket.
Pontosan mit is kínál hát számunkra Krishnamurti? Mi az a dolog, amit kedvünk szerint hasznosíthatunk, ám amit minden valószínűség szerint inkább kihasználatlanul hagyunk majd? Mint láttuk, nem valamiféle hiedelemrendszerről, nem dogmák adott gyűjteményéről, nem egy csokorra való előregyártott fogalomról és eszméről van szó. Nem a vezetést, nem a meditációt, nem a spirituális iránymutatást kínálja fel, sőt még csak nem is egy példát mutat számunkra, és nem is valamilyen rituálét, egyházat vagy törvénykönyvet akar megosztani velünk, nem holmi felemelő, lelkesítő fecsegésben részesít bennünket. Akkor talán az önfegyelemről lenne szó? Nem: a kegyetlen tény az, hogy az önfegyelem által nem oldhatjuk meg a problémáinkat. Hogy megtaláljuk a megoldást, az elmének meg kell nyitnia magát a valóságra, prekoncepciók és korlátok nélkül kell szembenéznie a külső és a belső világ valóságával.
(Aldous Huxley előszava Krishnamurti: Végső szabadság című könyvéhez, részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése