Az vagyok, minek neve Élet

"Amikor egy kocsma ajtajában ülök, 
én, Istár, az istennő, 
örömlány vagyok, anya, feleség, istenség. 
Az vagyok, minek neve Élet, 
noha ti Halálnak nevezitek. 
Az vagyok, minek neve Törvény, 
noha ti Törvényszegésnek nevezitek. 
Az vagyok, amit kerestek, 
És az, amit megtaláltatok. 
Az vagyok, amit elszórtatok, 
És most szedegetitek a darabjait."

Az emberi lény nem csak arra teremtetett, hogy keresse a bölcsességet, hanem arra is, hogy fölszántsa a földet, várja az esőt, elültesse a búzát, learassa a termést, megőrölje a magokat és megsüsse a kenyeret. Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak. Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat. Isteni tánc. Amikor megtaláljuk önmagunkat, két isteni erő csap össze bennünk, két univerzum ütközik össze. S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat, az egyik univerzum elpusztítja a másikat.

(Paolo Coelho: Tizenegy perc)