Köszönöm Illúzió

 

   Tanítványkodásom kezdetén don Juan felvázolta a látás fogalmát, mint azt a sajátos képességet, ami - ha az ember kifejleszti - lehetővé teszi a dolgok végső természetének az érzékelését.

   Kapcsolatunk évei során arra a véleményre jutottam, a látás alatt a dolgok ösztönös megragadását érti, illetve azt a képességet, hogy egyszerre és egészében megértsünk valamit; vagy még inkább azt a tehetséget, hogy átlássuk az emberek közötti kölcsönhatásokat, és észrevegyük, miként alakulnak át a szándékok és az indítékok.

(Castaneda: Mesék az erőről)

   Minden ember másképpen tanul. Értelme azonban csak az ősi tudattalanból eredő ösztönös és ciklikus nézőpontnak van, s ez ad értelmet az életnek, életünknek is. Ez hozza tévedhetetlenül tudomásunkra azt, hogy mi legyen a következő lépésünk. Hol leljük meg ezt a felszabadító folyamatot? A hegyen.
   A hegyen arra is kapunk útmutatást, hogy hogyan alakítsuk át a sérülést, a negativizmust és a düh haragot őrizgető vonásait, amelyek kezdetben mind biztosan jelen vannak. Az egyik ilyen módszer az "Arigato zaishö", amit az asszony a fáknak is és a hegynek is énekel köszönetképpen azért, hogy végighaladhat az úton. Szó szerinti fordításban ez azt jelenti, "Köszönöm Illúzió". A japán zaishö szó azt jelenti, hogy tisztán látjuk azokat a dolgokat, amelyek önmagunk és a világ mélyebb megértésének útjában állnak.
   Illúzió akkor keletkezik, amikor valami miatt nem valós kép jön létre, mint például amikor a hőhullámok következtében hullámosnak látjuk az utat. Hőhullámok vannak, az út azonban valójában nem hullámos. Ez egy illúzió. Az információ első fele pontos, a második fele, a konklúzió azonban nem.
   A buddhizmus szerint az illúziónak hét fátyla van. Az ember úgy érti meg az élet és az én igazi természetének újabb és újabb aspektusát, ahogyan egyik fátyol lehull a másik után. A fátylak felemelése teszi az embert elég erőssé ahhoz, hogy elviselje az életet; hogy belelásson az események, az emberek és a dolgok működésébe; s végül megtanulja, hogy ne vegye halálosan komolyan az első benyomásokat, hanem mindig nézzen mögéjük.
   A buddhizmusban a fátylak fellebbentése kell a megvilágosodáshoz. Sok illúziónk van az életről. Amikor igazságunkat keressük,  akkor illúzióink eloszlatásán is fáradozunk. Ha képesek vagyunk átlátni ezeken az illúziókon, amelyeket a buddhizmus a "megvilágosodás gátjának" nevez, akkor felfedezzük a harag rejtett oldalát.

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)