Azt próbálom világossá tenni számodra, hogy csakis az olyan cselekedeteknek van értelmük, melyek hatására kevesebbet foglalkozunk az énképünkkel, legyünk akár varázslók, akár köznapi emberek - folytatta. - A nagual a tanítványai esetében arra törekszik, hogy összetörje a tükröt, melyben az énképük megjelenik.
- Mindannyian eltérő mértékben kötődünk az öntükrözéshez, és ezt a kötődést szükségként éljük meg. Például mielőtt a varázslás útjára léptem volna, az életem véget nem érő kívánságokból állt, és évekkel azután is, hogy Julian nagual a szárnyai alá vett, tele voltam kívánságokkal, még jobban is talán, mint azelőtt.
- Léteznek azonban olyan emberek is, varázslók és köznapi emberek is egyaránt, akiknek senkire sincs szükségük. Nincs szükségük közvetítőkre, mivel közvetlenül a szellemtől kapnak békességet, harmóniát, nevetést és tudást. A te ested nem ilyen, és az enyém sem ilyen volt. A te közvetítőd én vagyok, az enyém pedig Julian nagual volt. A közvetítők, túl azon, hogy biztosítják a minimális esélyt - a szántszándék tudomását -, segítenek az embernek, hogy összetörje az öntükrözés tükreit.
- Az egyetlen konkrét segítség, amit valaha kaptál tőlem az volt, hogy támadásokat intéztem az énképed ellen. Ha nem így lett volna, csak az idődet vesztegetted volna. Ez az én valódi segítségem a számodra. Ha megkurtítjuk az önteltségünket, az általa lekötött energia felszabadul.
- Mint azt már mondtam neked - folytatta don Juan -, a varázslás visszatérés. Győzedelmesen térünk vissza a szellemhez, miután alászálltunk a pokolba - trófeákat hozunk onnan; és a megértés egyike ezeknek.
Ebben az egyszerű folyamatban az okoz nehézséget számunkra, hogy a legtöbben nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy milyen apró erőfeszítéseket kell csak megtennünk. Arra neveltek bennünket, hogy instrukciókra, tanításokra, vezetőkre és mesterekre várjunk. És amikor valaki azt mondja, egyikre sincs szükségünk, nem hiszünk neki. Idegesek, aztán bizalmatlanok, végül pedig kiábrándultak leszünk. Ha segítségre van szükségünk, azt nem a különböző módszerekben lelhetjük meg. Ha valaki felhívja a figyelmünket arra, hogy meg kell kurtítanunk az önteltségünket, az a valódi segítség. A végkimerülésig hajtogattam neked, hogy a varázslásban nincsenek eljárások. Nincsenek módszerek és nincsenek lépések.
Don Juan kijelentette, hogy a varázslók tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy gyűjtőpontunknak a megszokott helyéről való elmozdításával elérhetünk egy állapotot, melyet csakis könyörtelenségnek lehet nevezni. A varázslók, gyakorlati cselekedeteik révén tudják, hogy amint elmozdul a gyűjtőpontjuk, összeomlik az önteltségük. A gyűjtőpontjuk megszokott helyzete nélkül az énképük többé nem tartható fenn. És ha nem fókuszálnak minden erejükkel erre az énképre, elveszítik az önmaguk iránt érzett szánalmukat, és ezzel együtt az önteltségüket is. Így hát a varázslóknak igazuk van, amikor azt mondják, hogy az önteltség nem más, mint álcázott önsajnálat.
(Carlos Castaneda: A csend ereje)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése