Találd meg a tökélyt, és nevezd nevén!

A nyelveken beszélés nem azt jelenti, hogy táj-szólásul: görögül, németül, angolul, spanyolul vagy franciául...

(d.)

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. 

(Ap.csel.2.fejezet)

Szerzői áldás

Ha nevetni szeretnél e lapokon,

fogjon el kacagás.

Ha megsértődni jöttél,

liluljon el az fejed, és forrjon véred.

Ha kalandot keresnél,

sodorjon el e történet gyönyörteljes menekülésbe.

Ha hited igazolnád vagy tennéd próbára,

neked tetsző eredményre juss.

Minden könyv feltárja a tökéletességet,

azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem.

Találd meg, amit keresel,

e lapokon vagy kívülük.

Találd meg a tökélyt,

és nevezd nevén!
 

Az angyal éppen a szekrényét pucolta ki, amikor a hívás befutott. A glóriákat és holdsugarakat fényesség szerint kupacokba rakta, haragszütyők és villámhüvelyek lógtak kampókon, porolásra várva. A sarokban egy tömlőből kifolyt a malaszt, s az angyal törlőruhával itatta fel. Ahányszor megfordította a ruhát, a szekrényből többszólamú ének zengett fel, tompán, mintha befőttesüvegből jönne, amelybe egy egész Halleluja-kórust zártak.

– Raziel, az ég szerelmére, mit művelsz?

Stephan arkangyal állt fölötte, egy tekerccsel a kezében, mintha egy összetekert újsággal készülne rendre utasítani a szőnyegre pisilő kiskutyát.

– Kiküldetés? – nézett fel rá Raziel.

– A koszfészekbe.

– Pont most jöttem vissza.

– Az kétezer éve volt.

– Tényleg? – Raziel az órájára pillantott, és megkopogtatta az üveget. – Biztos?

– Mit szólsz hozzá? – nyújtotta oda a tekercset Stephan, hogy Raziel jól lássa az Égő Csipkebokor-pecsétet.

– Mikor indulok? Mindjárt végzek a pakolással.

– Azonnal. Vidd magaddal a nyelveken beszélést és még egy-két kisebb csodát. Semmi fegyvert, ez nem büntetőmeló. Titkosangyalként vetünk be, álcázva leszel. Nem valami nagy küldetés, de fontos. Minden le van írva – adta át a tekercset Stephan.

– Miért én?

– Én is pont ezt kérdeztem.

– És?

– Emlékeztettek rá, hogy miért szokták száműzni az angyalokat.

– Hoppá! Ennyire komoly lenne a dolog?

Stephan köhintett egyet, ami csak affektálás volt, mert ugye köztudott, hogy az angyalok nem is lélegeznek.

Raziel lehorgasztotta a fejét.

– Akkor pakolok.

– A nyelveket ne feledd! – emlékeztette Stephan.

– Na ja, hogy ezer nyelven nyeljem a szart.

– Menj és vidd az örömhírt, Raziel! És hozz nekem egy kis csokoládét.

– Csokoládét?

– A koszlakók ezt nassolják. Imádni fogod. A Sátán találta ki.

– Az ördög eledele?

– Az a helyzet, barátom, hogy nagyon unom már a piskótát.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma - aki Jézus gyerekkori haverja volt)