Az emberiségre három dolog hozta a legnagyobb szenvedést: a kulturálatlan, rendezetlen szerelmi élet, a kulturálatlan, rendezetlen lelkiismeret, és a kulturálatlan, rendezetlen istenképzeteink.
(Viktor E. Frankl)
Engedd el. Gyakran hallom - mikor terápiás beszélgetésre jön hozzám valaki - a következő mondatot: "Már mindenki mondja nekem, hogy engedjem már végre el. De nem megy. Hogy engedjem el? "
Ehhez mondanék egy dolgot. Ha valaki csak elengedni próbál, az... hát nem nagyon fog menni. Hát hova? A pusztulatba? Hova engedje el?
Miért nem engedjük el?
Azért, mert az, amit nem akarunk elengedni, úgy kapcsolódott bennünk össze az élettel, hogy rajta keresztül kaptunk meg valami olyasmit, ami nagyon fontos. Ezért az van bennünk, hogy ha elengedem őt, el kell veszítenem azt, amit rajta keresztül kaptam.
Ez nincsen így. Mert ha valami már megtörtént, az elveszíthetetlen. Ha szerettél, majd elhagytál, és én görcsösen ragaszkodom, attól nem lesz jobban az enyém, amit akkor kaptam tőled, amikor szerettél. Nem lesz jobban az enyém. A szenvedés lesz jobban az enyém, hogy már nincsen.
Az elengedés azért nehéz, mert valami nagyon-nagyon értékessel, ami itt és most nekem értékes, és azt akarom, hogy a jövőben is értékes legyen, összekapcsolódott valami, ami távozott.
A helyzet kulcsa, hogy fölismerem, hogy itt és most is, és a jövőben is, mindaz az enyém lehet és maradhat, amit már kaptam. Ráadásul ez elveszíthetetlen. Attól, hogy valakit vagy valamit nem engedek el, nem lesz jobban az enyém most és a jövőben sem. Sőt, kevésbé lesz az enyém, mert feszültség támad aközött, amit kaptam tőle és aközött, amit már nem kapok. Ezért szenvedésre ítélem magam. De ez csak okoskodás. Ez nem segítség, ez csak egy gondolat.
Segítség lehet az, hogy nem azt mondogatom magamnak, hogy engedd már el, hanem hogy keresd meg, hogy hol a helye. Ha nem tudod elengedni, akkor keresd meg, hogy hol a helye.
Ha ez sem megy, csinálj vele szerepcserét. Legyél te az, aki elment. A másik szerepében sokkal jobban tudom, hogy hol a helye, onnan jobban látom, mint innen. Szerepcserében sokkal könnyebb meglátni, kinek hol a helye. Ez lehet egy második lépés. Csinálj szerepcserét azzal a valakivel, akit nem bírsz elengedni. Valami mást megérezhetsz, valamit, amit innen nem érzel. Innen csak azt érzed, hogy nem lehet, mert belepusztulok. Így jöhet valami új, ami hozhat egy fordulatot.
(Pál Feri, előadásrészlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése