A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem
siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejtheti a
szemét.
(Ancsel Éva)
Camus az abszurd jelzővel jellemezte az ember alapvető állapotát -
ilyen a transzcendens, értelemkereső lény helyzete egy értelem nélküli
világban. Camus szerint az ember erkölcsi lény, aki azt igényli, hogy a
világ szolgáltasson alapot az erkölcsi ítéletalkotásához - egy, az
értékek lenyomatát magában hordozó értelemrendszert. A világ azonban nem
teszi ezt: teljesen közömbös irántunk. Az emberi vágy és a világ
közömbössége közötti feszültséget nevezi Camus az emberi lét abszurditásának.
Úgy adhatunk új értelmet életünknek, ha megbecsüljük a kétségbeesés éjszakáit, szembenézünk az értelmetlenség örvényével és
eljutunk a heroikus nihilizmus állapotába. Camus úgy gondolta: az ember
csak úgy teljesedhet ki, ha méltósággal néz szembe az abszurditással.
Büszke lázadásával helyzete ellen túlléphet a világ közönyén.
Camus a nihilista szemléletmódból indulva jutott el egy személyes
értelemrendszerhez, amely a viselkedéshez világos értékeket és
irányelveket kínál: bátorság, büszke lázadás, testvéri szolidaritás,
szeretet, világi kegyesség.
(Irvin David Yalom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése