A MÚLTBÓL... A JELENBE
„Azoknak, akik a múltban, régen elvesztett barátok, boldog pillanatok emlékeiben élnek, vagy be nem teljesült ábrándokat kergetnek, s nem hiszik el, hogy lehetnek még oly boldogok, mint amilyenek a régi szép időkben voltak."
(Edward Bach: A tizenkét gyógyító)
Jellemzők:
- múltban élés
- kóros nosztalgiázás
- honvágy
- állandó szorongás
- gyászmunkát segítő csepp
Vágyakozik az elmúlt dolgok után; sajnálkozva mereng a múlton; nem a jelenben él.
Reakciók blokkolt állapotban:
- Egy bizonyos múltban történt esemény még annyira eleven, "mintha ma történt volna".
- Állandóan a múltra hivatkozik, magában is, és a beszélgetés közben is.
- Dicsőíti a múltat és azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint azelőtt.
- Bánatosan gondol vissza az elmúlt szép időkre.
- Nem tud napirendre térni egy szeretett személy (házastárs, gyermek, háziállat) elvesztése fölött.
- valamibe nem akar belenyugodni.
- Honvágya van.
- Sajnálkozik egy elszalasztott, soha vissza nem térő alkalom miatt.
- Nem tesz erőfeszítéseket, hogy legyőzze a jelen nehézségeit.
- A jövőtől már semmit sem vár.
- Nem tud megválni tárgyaktól, olyanoktól, melyekhez emlékek kötik.
- Újra és újra bizonyos emberekre kell gondolnia.
- Társasága fársztja a többieket.
Megerősítések:
"A mában élek."
"Előretekintek."
"Megteszem a következő lépést."
"A jelen a fontos."
"A mában élek."
"Előretekintek."
"Megteszem a következő lépést."
"A jelen a fontos."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése