2018. július 28.

lám, bolond szív jutott nekem

Az ég és föld nem emberi:
neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
neki a lények, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.






Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Ígéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitől mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zűr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bőviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zűrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylő tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
mert az ős-forrásból táplálkozom.

                                                             (Lao Ce: Tao te King 5, 20 - Weöres Sándor fordítása)


(a hangot be kell kapcsolni)


2018. július 9.

Ég (ni)


A világ az égő tűz örvénye és lenni annyi, mint a lángkozmoszban lobogni.

(Hamvas Béla: Sarepta - via Medio)



fotó: saját, 2018.07.04., hajnal

🌞


2018. július 5.

angyal

                                                      Meghalok, mert nem halok meg.

                                                                               ~ Avilai Szent Teréz ~ 


(A hangot be kell kapcsolni.)

2018. július 1.

"Viva la Vida" - Frida Kahlo

A 20. század talán legmeghatározóbb női művészének, a mára ikonná vált Frida Kahlónak a műveiből rendez tárlatot 2018 nyarán a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo, valamint más jelentős mexikói gyűjtemények jóvoltából több mint harminc festmény és grafika érkezik Budapestre. A válogatás – melyben a művész védjegyévé vált önarcképei mellett szerepelnek olyan jelentős művek is, mint az első vászonfestményeinek egyike 1927-ből, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások, rajzok, illetve fotók – betekintést enged Frida Kahlo szuggesztív, ám testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságba.




Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltörött. Ekkor megjárta a testi fájdalmak földi poklát és hosszú időre ágyba kényszerült. A szenvedésből a festés jelentette az egyedüli kiutat, Kahlo művészetének forrása pedig önmaga lett – saját valóságának ablaka a tükör, amelyből saját képe tekintett vissza. A javarészt frontális vagy kétharmad profilból készített merev, hieratikus önarcképei a művész belső világának kivetítései, amelyek segítségével a külvilág felé létrehoz egy új, sokszínű és izgalmas, erőt sugárzó ént. Festőstílusának jellegzetessége, hogy bár klasszikus modellekből indít, merít a mexikói népi kultúra eszköztárából is. Számos művén felbukkannak Mexikó spanyol hódítást megelőző történetének, régészetének, valamint népi kultúrájának elemei.
A budapesti kiállítás a bemutatott művek segítségével megidézi Frida Kahlo életének és művészetének szervesen összefonódó egységét.



"La Casa Azul" (Frida és Diego otthona, Coyoacán)


"... az igazi áttörés a francia André Bretonnak köszönhető. Ekkor 1938-at írunk. A szürrealizmus atyja megjelenik Mexikóban, már hallott korábban Kahlóról, és azonnal született szürrealistaként kezdett el beszélni róla. Frida Kahlo nem értett egyet ezzel feltétlenül, később határozottan tagadta is. Mégis ezt követően, New Yorkban volt az első egyéni tárlata, és ekkor kezdtek el felfigyelni rá. Hamar rájött, hogy semmilyen izmushoz nem szeretne tartozni, és nem is érez egyikkel sem szorosabb rokonságot. Miután kiállít Párizsban is, elég határozottan elhatárolódik a szürrealista művészektől, a léhűtő, kávézókban ücsörgő, fecsegő művészektől a hideg rázza, és ahogy egy levelében fogalmazott, inkább árulna tortillát a piacon, mint hogy olyanná váljon, mint ők. Mindenesetre a Louvre az első közgyűjtemény, amely képet vásárol tőle, és a negyvenes évek elejétől egyre ismertebb és keresettebb művész lesz. 




Frida Kahlo alapvetően nem volt gyötrődő, önemésztő, bizonytalan festő.
Folyamatos önvizsgálatot tartott. Kíméletlenül őszinték a képei, de művészi önmarcangolásról szó sincs. Az életfilozófiája alapvetően nagyon pozitív, szeretett a jó és előremutató dolgokra koncentrálni. Hitvallása szerint „a természet mindenért kárpótol”. A sok szenvedés mellett mindig ott van, mennyit nyert általa. Hogy milyen gazdag, tartalmas életet élt, mennyi szépség vette körül – és hogy milyen hálás tudott lenni ezért. Amit kapott az élettől, ami a sorsa volt, abból igyekezett a lehető legtöbbet kihozni. Mindenből képes volt építkezni, és minden fájdalmánál erősebb volt."

(A teljes cikk a HVG-n olvasható Lantos Adriána kurátorral)


Kiállításinfó
Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból
Magyar Nemzeti Galéria, C épület
2018. július 7. – november 4.