2017. október 31.

(öröm)tűz(szív)

Rossz földrészre születtem... igen, határozottan elvétettem a landolást. 🐦😄💖






... kezdtem ráébredni, hogy az emberek és az idők micsoda zűrzavarában éltem, a nagy örömök és a mélyről jövő fájdalmak örvényében. Hosszan gyászoltam a halottakat, akik a szívem elhalt részében maradtak, és még hosszabban ünnepeltem azokat, akik még éltek, és lángra lobbantották a vérem. És nem volt abban a tényben semmi rossz vagy semmi furcsa, hogy a szívem összetört a sok használattól.

(Eduardo Galeano)





emlékezni (recordar) a latin re-cordis szóból: valamit a szívbe visszaidézni

"Ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz, csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben a szerelemben megnyílik a mindenség titka." (Hamvas Béla)

 

2017. október 30.

A varázslók előnye

- Mondd meg nekem don Juan, milyen valójában az a lény, aki meg fog halni? - kérdeztem, hogy a beszélgetést másfajta hangnemben zárjam le. - Nagyon sokszor hallottalak erről beszélni, de tulajdonképpen nem határoztad meg nekem.
- Az emberi lények olyan lények, akik meg fognak halni - felelte. - A varázslók határozottan állítják, hogy ahhoz, hogy fogást találjunk a világunkon, és azon is, amit teszünk benne, az egyetlen mód annak teljes elfogadása, hogy a halálunk felé tartó lények vagyunk. Enélkül az alapvető tudás nélkül az életünk, a dolgaink, és a világ, amelyben élünk, kezelhetetlenek.


mexikói faragott koponya, háttér: Teotihuacan


- De olyan messzire vezető ennek a puszta tudomásul vétele? - kérdeztem az áltiltakozás hangján. 
- Arra mérget vehetsz - mondta don Juan mosolyogva. - Azonban a puszta tudomásulvétel nem éri el a célt. Meg kell testesítenünk ezt az elfogadást, és meg kell élnünk bármi áron. A varázslók minden korszakban azt állították, hogy halálunk látványa a legkijózanítóbb látvány, ami létezik. 

Az a baj velünk, emberi lényekkel, és ez a baj velünk időtlen idők óta, hogy azt hisszük, anélkül, hogy szó szerint így valaha is kijelentettük volna, hogy beléptünk a halhatatlanság birodalmába. Úgy viselkedünk, mintha sose halnánk meg, infantilis arroganciával. A halálunk felé tartó lények vagyunk - mondta. - Nem vagyunk halhatatlanok, de úgy viselkedünk, mintha azok lennénk. Ez az a hiba, ami egyénenként legyőz minket, és ami egyszer majd legyőz minket, mint fajt. De még a halhatatlanság érzésénél is károsabb az, ami vele jár: az az érzés, hogy fel tudjuk fogni ezt az elgondolhatatlan világegyetemet az agyunkkal.

Don Juan kijelentette, hogy az a varázslók előnye átlagos embertársaikkal szemben, hogy ők tudják, hogy haláluk felé tartó lények, és nem hagyják magukat eltérni ettől a tudástól. Hangsúlyozta, hogy óriási erőfeszítést kell tenni azért, hogy napvilágra hozzuk, és teljes bizonyosságként fenntartsuk ezt a tudást. 

- Julian nagual mesélt nekem az ókori Róma hódító hadvezéreiről - folytatta don Juan. - Amikor győzedelmesen hazatértek, hatalmas felvonulásokat rendeztek a tiszteletükre. A hódítók harci szekereiken vonultak fel és bemutatták a kincseket, amiket szereztek, és a legyőzött embereket, akiket rabszolgává tettek. A kocsin mindig ott volt velük egy rabszolga, akinek az volt a feladata, hogy a fülükbe sugdossa, minden dicsőség és hírnév mulandó. 

Ha bármilyen módon diadalmasak vagyunk, nincs senkink, hogy a fülünkbe súgja, győzelmeink mulandók. A varázslók azonban fölébe kerekednek ennek; haláluk felé tartó lényekként van valakijük, aki a fülükbe sugdossa, hogy minden mulandó. A súgó a halál, a csalhatatlan tanácsadó, az egyetlen, aki soha nem fog neked hazudni.

(Carlos Castaneda: A Végtelen aktív oldala)

 

2017. október 24.

#MeToo

   Tegyünk egy nagy lépést vissza az időben Freud korába, amikor a modern pszichológia született. Az 1890-es években, pályája kezdetén Freudot megdöbbentette, milyen sok női páciense számolt be arról, hogy gyerekkorában visszaéltek vele szexuálisan. Freud ezért arra a következtetésre jutott, hogy felnőtt nőknél az érzelmi zavarok egyik legfontosabb kiváltó oka a gyerekkori szexuális bántalmazás, és írt a témáról egy remek és együttérző tanulmányt A hisztéria etiológiája címmel. Azonban úttörő felfedezéséért elismerés helyett kollégái kigúnyolták Freudot. Kinevették, mert elhitte, hogy köztiszteletben álló férfiak - pácienseinek többsége „rendes családból” származott - incesztus elkövetők lehetnek. Néhány év alatt Freud meghátrált az erős nyomás alatt, és visszavonta megállapításait. Helyettük bevezette az Ödipusz-komplexus fogalmát, ami a modern pszichológia alaptétele lett. Ezen elmélet szerint a kislányok valójában szexuális kapcsolatra vágynak apjukkal, mert versenyezni akarnak az anyával, hogy ők legyenek a legfontosabbak az apa életében. Freud ez alapján arra jutott, hogy páciensei által elmesélt szexuális abúzus valójában soha nem történt meg, hanem a nők gyerekkorukban erre vágytak és erről fantáziáltak, felnőttkorukban pedig elhitték, hogy igazuk volt. Így indult az áldozathibáztató elmélet százéves pályafutása a mentális ellátás területén: az áldozatokat hibáztatták az ellenük elkövetett bántalmazás miatt, és eleve hiteltelennek tartották a nők és gyerekek szexuális visszaélésről szóló beszámolóit.
  A freudi örökség napjainkban is erősen tartja magát. (Mit is várhatunk egy olyan "kultúrától", amelynek pszichológiai elméletei aberrált és hazug áltudományos tételeken nyugszanak? - a szerk.)
 A bántalmazás nem a férfi érzelmi sérüléseinek vagy készséghiányának eredménye. Valójában a bántalmazás azon alapul, hogy a férfit milyen kulturális hatások érték gyerekkorában, milyen kulcsfontosságú férfi szerepmodellekkel találkozott, és milyen hatással vannak rá férfitársai. Más szóval, a bántalmazás értékrendi probléma, nem pszichológiai rendellenesség.
   Megtanultam, hogy a bántalmazásnak meglepően kevés köze van ahhoz, hogy egy férfi hogyan érez, hanem arról szól, hogyan gondolkodik. A válasz a fejében keresendő.

Lundy Bancroft: Mi jár a bántalmazó fejében?





Harvey Weinstein botránya hirtelen ráirányította a világ figyelmét a szexuális zaklatásra a színészet világában. Még a külsőségekkel, testiséggel jellegüknél fogva mélyen átitatott szakmáknál (mint a filmezés, a divat vagy a sport) is rendre megütközést kelt, amikor az ilyen ügyek mentén egy pillanatra felhasad a jelenséget burkoló hallgatás szövete, és megmutatkozik, milyen elterjedt valójában a zaklatás.
De ennél is durvább, hogy a rendelkezésre álló kevés adat azt mutatja, a teljesen átlagos munkahelyeken ugyanúgy hétköznapinak számít a kéretlen szexuális közeledés vagy a sima otromba szexizmus. A zaklatás skálája a tréfásnak gondolt, túlzásba vitt megjegyzésektől a pornó küldözgetésén át a konkrét ajánlatokig vagy rosszabb esetben a fizikai közeledésig terjed, természetesen az elszenvedő fél akarata ellenére.
A zaklatások túlnyomó többsége sohasem jut a közösség tudomására, mivel az áldozatok hajlamosak inkább magukba temetni az ilyen élményeket, amire jó okuk van: az általánosan jellemző áldozathibáztatás mellett a munkahelyi hierarchikus viszonyrendszerek sem kedveznek annak, hogy valaki előálljon a maga kínos történetével.

Előd Fruzsina teljes cikke az Indexen.


Kapcsolódik a blogon:

2017. október 16.

természetfölötti hangoltság



- Helyettesíthető az imádság a meditációval?
- Nem.
Megemlíteném itt a fénynélküliséget, mert én úgy tapasztalom, hogy a hormontermelésünk a hitünktől is függ. Tehát attól, hogy mennyit imádkozunk, mennyit vagyunk módosult tudatállapotban. Az idegrendszer, a hormonrendszer, az érrendszer és az immunrendszer egy rendszer, molekuláris hidakkal összekötve. S ha nem imádkozol, akkor belül nincs fény, és könnyen borul a rendszer.

(Bernád Ilona)


✫ 💀 ✫


A halál szokásai néphagyományunkban. A megboldogulás lelki, szellemi oldalról és párhuzamai a születéssel
címmel tartok előadást, amelyre Hendrey Tibor kért fel (Tibetet Segítő Társaság)
időpont: 2017. október 29. vasárnap 16 óra
helyszín: Sambhala Tibet Központ, Budapest I. Attila út 123. 11.cs.
Várunk szeretettel a szervezőkkel együtt,
kérlek értesítsétek családtagjaitokat, barátaitokat is,
köszönöm,
Isten áldjon!
Ilona


(kapcsolódik: A második kapu)




A hit szó mai alakjában alapvető félreértésre ad alkalmat, s ez századokig visszamenően az egész vallást fenekéig felkavarta. A hit nem intellektuális vagy érzelmi vagy bármilyen emberi szellemi vagy lelki tevékenység: hanem természetfölötti tapasztalat és emberfölötti érzékenység. "A hit nem áll szemben a tudással, szól Saint-Martin, a hit mágikus aktus, nem tudás." A hit természetfölötti hangoltság és érzékenység és nyíltság és képesség arra, hogy az ember az anyagi természeten túl fekvő világokban tájékozódjék. S ezért a görög pisztiszt a hit szó nemhogy rosszul, de egyáltalában nem fejezi ki. Pál apostolnak tanítása a hitről, amely üdvözít, a természetfölötti hangoltságra vonatkozik, nem a vak elhivésre. A hit az a magasabb tapasztalat, amely az embert a metanoiára, a nagy megfordulásra, a metathesziszre, a nagy átlépésre alkalmassá teszi. Ezért mondja Saint-Martin a hitet mágiának. A hívőben rejtett, mély, de döntő eltolódás következik, mert "az embernek, aki útját Isten felé vette, a fizikai sejtekig menően tökéletesen meg kell változnia".

(Hamvas Béla: Scientia Sacra)


Kapcsolódó bejegyzések:
Fénylátomások
Lényünk legértékesebb része
A guadalupei szűz
Bűvös hetes (a nő beavatási útja)

2017. október 12.

ez csak a szerelem, fiacskám, a szerelem




Szívott egyet a szivarból. - Jóságos ég - mondta aztán. - Milyen kedves dolgok is vannak a világon... de így, ahogy mondom: milyen kedvesek.

(J. D. Salinger: Franny és Zooey)



(a hangot be kell kapcsolni)

2017. október 8.

Bye-bye Buddha

Az örömnek nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Hála a szív tüzének, létezése hasonlít a Napéhoz.

(Susanna Tamaro)






Nincs kifogásom a fájdalom és a szenvedés ellen. A szenvedés jel arra, hogy vagyok és valamiképpen fenn próbálom tartani magam. Ha szenvedek és ha fáj, akkor küzdök vágyaimért. Vannak vágyaim, és vannak olyan erősek, hogy fájnak. Micsoda őrület volt kivonni magam a fájdalom alól és visszahúzódni a szenvedés elől! Feladtam vágyaimat. És aki feladja vágyait, megszűnik élni. Elméletileg reflektáló filozófiai automata lesz, aki pontosan tudja, mi a helyzet, de semmibe nem megy bele. Az élet látszata, amikor az ember már csak a forma kedvéért van itt. A valóságban saját magához semmi sem fűzi és életét nem kívánja. A test kész, de a lélek erőtlen. 

(Hamvas Béla: Beszélgetés az Akropoliszon)

Végtelen + végtelen = ?

(azokról a dobozokról amin a rajta levő képen ismét szerepel az illető doboz, azon pedig megint ugyanaz a doboz képe és így tovább):
A végtelen, ahogy egy gyerek látja, aki még sosem hallott Zénon paradoxonjáról. Versenyfutás elérhetetlen céllal, sem a teknős, sem Achilleus nem éri el soha a legutolsó dobozt. 
Kicsi korunkban megtanuljuk már mi fán terem a végtelen metafizikája, meg a differenciál és integrálszámítás, csak nem tudjuk még, hogy amit megsejtettünk, az a Végtelen Regresszió képe, vagy éppen ellenkezőleg, az Örök Visszatérés és az önfarkukba harapó korok szörnyű ígérete is lehetne akár, hiszen elképzelhető, hogy a legutolsó dobozhoz érve, ha ugyan van legutolsó, saját magunkra csodálkozhatunk rá végül, ez az örvény, amint ott állunk, kezünkben az első, kezdeti dobozzal.

(Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze)




Zénón paradoxonjainak azokat a paradoxonokat nevezzük, amelyeket az eleai Zénón ötlött ki Parmenidész elméletének alátámasztására, miszerint az érzékek által alkotott kép félrevezető, konkrétabban, hogy a mozgás csak illúzió, valójában nem létezik.
Zénón nyolc fennmaradt, és Arisztotelész Fizika című művében leírt paradoxonja mind nagyjából ugyanarra az alapgondolatra épül, és a legtöbbet már az ókorban is könnyen cáfolhatónak tartották. A három leghíresebb és legjobban védhető - Akhilleusz és a teknős, a fának hajított kő, és a nyílvessző paradoxonja.




Képzeljük el Akhilleuszt, a leggyorsabb görögöt, amint versenyt fut egy teknőssel. Mivel olyan gyors, nagyvonalúan száz láb előnyt ad a hüllőnek. Alighogy elindul a verseny, Akhilleusz pár ugrással ott terem, ahol a teknős kezdett. Ezalatt az idő alatt azonban a teknős is haladt egy keveset, talán egy lábnyit. Akhilleusz egy újabb lépéssel ott terem, ám ezalatt a teknős ismét halad egy kicsit, és még mindig vezet. Akármilyen gyorsan is ér Akhilleusz oda, ahol a teknős egy pillanattal korábban volt, amaz mindig egy kicsit előrébb lesz. Zénón érvelése azt látszik igazolni, hogy Akhilleusz sohasem fogja megelőzni, de még csak utolérni sem a teknőst.
Ma már tudjuk, hogy végtelen sok szám összege is adhat véges eredményt. A paradoxon esetében, ha összeadjuk a végtelen sok apró időszeletet, amit az egyes lépések igénybe vesznek, véges időt kapunk eredményül, méghozzá pontosan annyit, amennyire Akhilleusznak szüksége van, hogy utolérje a teknőst. Ha ennél több időt adunk, természetesen meg is előzi.
Ezt a megoldást egyesek bölcseleti alapon megkérdőjelezik, mondván, hogy végtelen sok számhoz vagy végtelen sok apró időszelethez végtelen ideig kellene az összeadást folytatni, így soha nem érhetnénk célba. A végtelenhez pedig több időt adni - e nézet szerint - eleve abszurditás, hiszen a végtelen minden lehetőséget magában foglal, így nem lehet ahhoz hozzáadni vagy elvonni. Ezt a nézetet az úgynevezett újzénoniánusok képviselik.




A fának hajított kő az előző egy variánsa. Zénón nyolc lábnyira áll egy fától, kezében egy követ tart. A követ a fa felé hajítja. Ahhoz, hogy a kő eltalálja a fát, először meg kell tennie a köztük lévő távolság, azaz a nyolc láb felét, ehhez pedig valamennyi időre van szüksége. Ezután még mindig hátra van négy láb, ennek megtételéhez pedig először ennek a felét, vagyis további két lábat kell repülnie, és ehhez ismét adott idő kell. Ezután további egy, majd fél, majd negyed lábat kell megtennie, és így tovább a végtelenségig. Zénón következtetése: a kő sohasem éri el a fát.





Itt egy repülő nyílvesszőt kell elképzelnünk. Bármely időpillanatban a nyíl a levegő egy ismert pontján tartózkodik. Ha ennek a pillanatnak nincs időbeli kiterjedése, akkor a nyílnak „nincs ideje”, hogy elmozduljon, tehát nyugalomban kell, hogy legyen. Hasonló logikával belátható, hogy az ezt követő pillanatokban is nyugalomban van. Mivel ez az idő bármelyik pillanatára igazolható, a nyílvessző egyáltalán nem mozoghat: a mozgása csak illúzió.
Zénón ez alapján azt állítja, hogy a mozgás csak illúzió, valójában nem létezik, így tehát sebességről sincs értelme beszélni, sem annak határértékéről.
A feloldás szerint pusztán azért, mert egy kimerevített pillanatban a nyíl állni látszik, nem mondhatjuk, hogy valóban nem mozog, mivel a nyugalom csak időben elnyújtva értelmezhető. Ahhoz, hogy a nyíl nyugalmát ellenőrizzük, több különböző pillanatot kell vizsgálni, ezekben pedig a nyíl nyilvánvalóan különböző helyeken tartózkodik, tehát mozog.
A pontosabb vizsgálathoz ismét a differenciálszámításhoz kell nyúlni. Ezáltal a nyíl különböző időbeli helyzetei és a sebessége között pontos összefüggést állíthatunk fel a határérték-számítás segítségével. Attól, hogy a kiválasztott időszelet hossza nullához tart, a megtett távolság és az eltelt idő hányadosa (a sebesség) nem kell, hogy szintén nullához tartson. A valóságban egy véges, nem nulla értékhez konvergál: ez az érték a nyíl sebessége a kimerevített időpillanatban.

(forrás: Wikipédia)
 

2017. október 7.

Pál Feri atya: Mi az, ami érvényes az életünkben?

Ha van ember, akitől nagyon sokat kaptam egy csomagban, akkor Pál Feri atyát említhetném meg. Mindenkitől igyekszem tanulni - nem csak azoktól, akik tanítanak is -, de ő olyan átfogóan tudja az ismereteit közvetíteni a spiritualitástól a pszichológiáig, ahogyan csak kevesek. Vannak előadásai, amiket nem egyszer, hanem sokszor, újra és újra meghallgattam. Óriási tudása van, de ami a legfontosabb: gyakorlata még több. Elméletekről (is) beszél, de mögötte sok-sok tapasztalattal és szenvedéllyel. Szeretem, hogy olyan lángoló tud lenni még mindig.





Az idei évadára szívemnek nagyonnagyon kedves témát választott. Azt a kérdést teszi fel, ami egész életemben vezérelt. Bizseregve várom az alkalmakat. 😊


Pál Feri 2017-2018-as évad: Mi az, ami érvényes az életünkben?