2022. január 5.

Feneketlen mélység szélén

Erről a filmről már tettem fel ajánlót akkor, mikor újdonság volt. De ma újra megnéztem. És nem is lehetne aktuálisabb.

Az az őrületszerű megzavarodás, ami ma a világot jellemzi, a fogyasztói - sőt, élvezői nyugati civilizáció térnyerésének köszönhető. Pontosabban az árnyékának. Ami egyre hatalmasabb, és egyre nagyobb káoszt idéz elő, és ez nem más, mint a halálfélelem. Akik kitalálták ezt a műpandémiát, pontosan tudták, hogy a mai ember mennyire retteg a haláltól. Mindegy, milyen formában érkezzen: aszteroida, idegen invázió, globális felmelegedés vagy járvány által, a félelem nem függ a tárgyától. A félelem az félelem, és ha felfokozzák, pillanatok alatt pánik lesz belőle. És aki fél, az irányítható és manipulálható. A rettegő embernek nem tudsz logikát felmutatni, mert elveszti minden gondolkodásra való képességét. Azaz elveszíti a józan eszét. És ez történik ma világszerte. A félelem az félelem. Egyetlen járványrettegőnek sem jut eszébe az, hogy balesetben sokkal többen halnak meg évente, mint ebben a járvánnyá felfújt influenzában. Attól mégsem félnek. Nem jut eszébe az, hogy komoly nagyságrendekkel többen halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, rákban, cukorbetegségben, magas vérnyomásban, sztrókban, de ezektől nem rettegnek, mert ezek a betegségek nincsenek a napi hírekben, nincsenek agyonharsogva. És ebben mutatkozik meg a félelem teljesen irracionális, agyzsibbasztó hatása. Adj tárgyat a rettegésnek, és irányíthatod a világot.

A félelmet csak úgy lehet viselni - szándékosan nem legyőznit írtam - ha szembe nézünk vele. És ma a halál a legnagyobb tabu, a legkerülendőbb téma. Ebben a heppi világban a halálnak, öregedésnek, betegségeknek nincs hely. Azt hiszi az emberek zöme, ha elbújik előle, akkor őt nem fogja utolérni. Hogy akkor halhatatlan lesz. Megnyugtatok mindenkit: ezen a bolygón még senki sem maradt életben. Jobb ezt elfogadni, jobb az életünk részének tekinteni a halált. Ez a film gyönyörűen meséli el az öregséget, veszteségeket, betegséget, halált. Az ember végességét és halandóságát, azt, hogy semmi sem állandó és ezzel jobb még az életünkben kibékülni, akárhány évesek is vagyunk. Mert a halál az biztos, de az, hogy mikor jön értünk, nem tudható.





"Lucky kilencvenegy éves, ateista öregember, aki egy világvégi sivatagi városkában él hozzá hasonlóan furcsa figurák társaságában, és szenvedélyesen ragaszkodik függetlenségéhez. Ám egy nap úgy érzi, feneketlen mélység szélén áll, így akár akarja, akár nem, elindul az önvizsgálat útján, ami, mint tudjuk, gyakran a megvilágosodás felé vezet."