2019. augusztus 21.

senki sem alszik, álmodik, és senki sem ébred fel

Ami örökké fennálló, az valós. Ami nem ilyen, hanem kezdete és vége van, az valótlan. Az álom és az ébrenlét egyaránt rendelkezik kezdettel és véggel. De megállapítható, hogy kezdetben egyik dolog a másik okaként létezik. De az okság maga is alaptalan, egy dolog nem létezhet egy másik okaként. Aminek kezdete és vége van, az változó, így nem örök, és valótlan, mivel a változás azt is magában foglalja, hogy kezdetben és végül az adott dolog nem létezett és nem fog létezni. Ezért minden érzékelt tárgy valótlan.






A Védántista szerint az Én sem nem a test, sem nem az elme, sem nem a lélek. Egyetlen tiszta tudatosság, vagy Átman van minden létezőben, mely végtelen, örök, mindent átható, önmagától létező, önfényű, önálló, részek nélküli, időtlen, tér nélküli, születés és halál nélküli. Ez a valódi Én, mely sosem ébred fel, álmodik, vagy alszik. Az éber, alvó és a mélyalvás tudatállapotának mindig ez a látója, vagy néma tanúja (Száksí). Ez a Turíja, vagy negyedik tudatállapot, mely meghaladja az előző hármat.
A hamis vagy relatív én neve Ahankára vagy egó, vagy Dzsíva, s ez ébred fel, álmodik és alszik. Az ébren lévő, álmodó és alvó örökké változó személyiségek valótlanok. Az igazi önvaló, az igazi Én sosem ébred fel, álmodik, vagy alszik. A Paramártha Szatja vagy Abszolút Igazság nézőpontjából senki sem ébred fel, álmodik, vagy alszik.


A Védantinok mélyen és alaposan tanulmányozzák az álom és mélyalvás állapotait, és logikusan bizonyítják, hogy az éber állapot éppoly valótlan, mint az álom. A két állapot közötti egyetlen különbség az, hogy az ébrenlét hosszú álom: Dírgha Szvapna.
 
Az igazság az, hogy senki sem alszik, álmodik, és senki sem ébred fel, mivel ezekben az állapotokban nincs valóság. Ahogy felébredsz, az álom valótlanná válik, az éber állapot pedig nem létezik az álomban. Sem az álom, sem az éber állapot nincs jelen a mélyalvásban. A mélyalvás nincs jelen az álomban és az éber állapotban. Éppen ezért mind a három állapot valótlan. A Brahman, vagy az Abszolút mindhárom állapot néma tanúja, mindhárom állapoton felül áll. Ő maga a tiszta boldogság és tiszta tudatosság. Ő az Abszolút Létezés. Haladd meg a három állapotot, s pihenj meg a negyedikben, a Turíjában, Brahman örök boldogságában, a Szaccsidánanda Szvarúpában.

Szvámí Sivánanda: Az álom filozófiája (fordította: Nandagópa)

2019. augusztus 19.

Az álmok filozófiája

Éber állapotnak hívod azt, amikor érzékelsz egy tárgyat. Sötétség az, amikor nem észleled. Most, az éber tudatállapotban – az úgynevezett éber világban –, mivel intelligenciával rendelkezel, magad előtt a tárgyak világát látod jelenlévőként. Az álomban ugyancsak jelen van egyfajta intelligencia. De a mélyalvásban nincsen. Mi történik ilyenkor? Az érzékek és intellektus visszavonulnak a forrásukba. Nincs észlelési aktivitás, így az érzékelés hiánya a sötétséggel válik egyenlővé. Isten teremtő akaratának eredeti állapota a teremtést megelőzően egy sötétségnek, vagy éjszakának tűnő állapotban jelenik meg – ez az, amit Siva állapotnak hívunk. Nagyon fontos emlékezni arra, hogy a Siva állapot Isten teremtő akaratának eredeti, primordiális állapota, ahol az érzékelés külsődlegessége nincs jelen, nincs külső érzékelés, mivel Istenen kívül nincs semmi, ezért számunkra ez sötétségek, vagy éjszakának tűnik. Ez Siva éjszakája – a Sivaratri. 




Az Isten számára ez nem éjszaka. Minden Fény. Siva nem sötétben ücsörög. Isten Teremtő Akarata mindentudó, mindenütt jelen lévő és mindenható – mindez együtt. Ezt az állapotot Isvarának is nevezzük. A Legfelsőbb Abszolút – mely meghatározhatatlan – mikor a kozmosz megteremtésére irányuló tendenciájú Teremtő Akarattal társul védikus szóhasználatban Isvara, a puránikus terminológiában pedig Siva. Ez egy nagyon pontos állapot, mely a Védák Nasadya Suktájában tamaszként, vagy sötétségként van leírva. Ismét meg kell jegyezzük, hogy a sötétség az Isteni Abszolút fényének túlsúlya miatt (létezik).
Ha Istenre nézel, mit látsz? Semmit! A szemek nem láthatják Őt, olyan kápráztató fény Ő. Ha a fény frekvenciája nagyon magas szintre emelkedik, a szem számára láthatatlanná válik. Így ha az Istent látod, nem látsz semmit sem. Ami azt illeti, most is éppen Istent látjuk. Csak épp nem vagyunk képesek felismerni Őt. A világ, amit magunk előtt látunk, maga Isten. Nincs olyan dolog, hogy világ. Ez csak egy név, amit a Legfelsőbb Létezőre aggattunk. A világ csak egy név, melyet a saját tudatosságod észlelésében létrehozott torzításnak adsz, ami annak köszönhetően jön létre, hogy az (a tudatosság) szubjektummá és objektummá választja szét magát.

Szvámí Krishnánanda (az idézetet a Nandagopa.hu oldalról hoztam, köszönetem érte)






Nagyon jó előadás, sajnos a hangminőség viszont nagyon rossz. De érdemes végigkínlódni, mármint a fülelést, mert tényleg szuper a tartalom. Az előadó Nandagópa.