Az idők
kezdetén, az ég tele volt repülő elefántokkal. Mivel túl nehezek
voltak szárnyaiknak, néha nekiütköztek egyenesen a fáknak, megrémisztve
ezzel más állatokat.
A repülő szürke elefántok valamennyien a Gangesz forrásához vándoroltak. Úgy
határoztak, hogy feladják szárnyaikat, és letelepednek a földön.
Mikor levedlettek, millió szárny hullott a földre, a hó belepte őket,
és megszületett a Himalája.
A kék elefántok a tengerbe szálltak és
szárnyaik uszonyokká váltak. Ők a bálnák, az óceánok ormány nélküli
elefántjai. Unokatestvéreik a lamantinok, a folyók ormány nélküli
elefántjai.
A felhőszínű elefántok megtartották szárnyaikat, de
megegyeztek abban, hogy soha többé nem szállnak le a földre. Amikor
aludni térnek, az égen mindig ugyanazon a helyen pihennek le.
Az éjszakai égen pislogó csillagok az elefántok szemei, akik egyik szemüket mindig nyitva tartják, hogy óvják e Földet.
(A repülő elefántok legendája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése