2018. március 23.

a Lélek, akit Zohárnak (ragyogásnak) neveznek


- Miféle Lélek ez?
- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember.

(Brihadáranyaka-upanisad 4.3.7.)





„A titkok titka a vágy, melyre nem derít fényt se az értelem, se a számítás, és örökre kifürkészhetetlen marad. A vágy a tudás számára megismerhetetlen és megfoghatatlan, de legbelül édes íze van. Minden egyetlen vágy, a végtelenig, fent a magasban és lent a mélyben, kívül és belül. A vágy mielőtt beteljesül, láthatatlan, de fénye ragyog és világít.”

🔯

„A második csarnok, amint írva áll, olyan tiszta, mint maga az ég. Itt van az a lélek, akit Zohárnak (ragyogás) neveznek, mely mindig fehér, mert színei nem keverednek. Ő a lényeg, mely örökké változatlan. Nem látszik, nem fénylik, mint a többi, nehéz érzékelni. Akár a csukott szem, mely forogva ragyog, a forgástól villódzik, és itt is ez történik: mikor az első lélek felszáll, forgásba kezd, hogy megmutassa magát, majd egymással szembe kerülnek, és a szemfehér tükrében megjelenik az ő gyenge fénye. A magasabban levő lélek a lenti láttán forgásba kezd, mivel a lenti forgásra készteti. A fenti addig nem világít, míg a lenti nem kerül a belsejébe. Ekkor, mivel a lenti fény belekerült, maga is fényt ad. Ő maga nem változik, de a (lenti) kedvéért forgással válaszol. Ahogy ez a fény forog, egy másik fény kerül a bal oldalra, és vele forog, körbe járnak. … Boldog, aki észlelte a fények ragyogását!”

🔯

"A lenti embernek van képmása és formája, de a léte más, mint a fenti lét. A fentiek képmásuk és formájuk szerint olyanok, amilyennek rajzolták őket, vagyis öltözék (test) nélküli lények, ezért a létük örök. A lenti embert öltözékkel rajzolták, nem másképpen, ezért csak meghatározott ideig él. A lélek minden éjjel leveti magáról ezt az öltözéket és a magasba röppen. Ott (a lelket) megeszi a tüzet evő tűz, de visszatér és visszabújik korábbi öltözékébe. Ezek nem élnek annyit, mint a fenti képek és formák. Erről szól a minden reggel meg-megújul (Siral 3,23). Az ember mindennap megújul."

🔯

"A világon minden egy másik dolog belsejében van, és a másik körül is van valami; vagyis az egyik dolog a másik dolog héja, amely szintén héja valaminek. A kezdeti pont belső fény, amelynek nincs mértéke. Mielőtt kiterjedne, tisztasága, finomsága és makulátlansága mértéken felül áll. A pont kiterjedéséből (fényéből) egy csarnok keletkezik, mely öltözékként a kezdeti pontra borul, melynek fénye erős, világos és megismerhetetlen. A csarnok, mely a titokzatos pont öltözéke, maga is mérték nélküli fény, de ezzel együtt nem annyira finom és makulátlan, mint a titokzatos és rejtett pont. Ezután a csarnok is kezdeti fényt sugároz, de ez a fény már az ő öltözéke, a csarnoké, amelynek fénye tisztább lesz, finomabb és bensőbb. Ettől kezdve fény és öltözék váltakoznak. A fényből héj lesz és fordítva, mint a mag és a héj. Most héj, de egy másik fokozatban mag. Ugyanígy történik lent. Mivel az ember képmást hordoz, maggal és héjjal, vagyis lélekkel és testtel rendelkezik, ahogy a világ rendje megköveteli, mert ilyen a világ."

🔯

"Ezeken a kapukon keresztül ismerjük meg a fenti fokozatokat, a Szentet, áldott legyen. Jöjj és lásd, az emberi lélekről nincs senki, aki valamit tudna, csak a test néhány elemét ismerik, mely a lélek működéséért felelős, de csak gondoljuk, hogy ezeket ismerjük. Ehhez hasonlóan a Szent, áldott legyen, megismerhető is meg nem is, mivel Ő a lelkek lelke, a szellemek szelleme. A Szent, áldott legyen, mindennél rejtettebb, és csak ezeken a kapukon, illetve a lélek nyílásain keresztül válhat ismertté. Jöjj és lásd, miként a nyílásnak is van nyílása, a fokozaton belül is van fokozat, mely feltárja a Szent, áldott legyen, dicsőségét. A sátor ajtaja az igazság nyílása, mint mondták: Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit (Zsolt 118,19). Ez az első bejárat, ez vezet az összes fenti nyíláshoz. Aki ide eljut, az eljut az összes nyíláshoz, mert mindegyik itt található."

🔯

"A Rejtett Ismeretlen alakzatot faragott valaminek a titkos belsejébe, és abba a (bölcsesség) pontját tűzte. Kifaragta az alakzatot, és úgy elrejtette, mint aki minden (vagyonát) egyetlen kulcsra zárja, és a kulcsot egy csarnokba rejti. Bár minden a csarnokban van, a legfontosabbnak a kulcs számít. Ez a kulcs zár és nyit. A csarnok tele van titokzatos kincsekkel, egyik értékesebb, mint a másik. Ugyanitt ötven titkos kapu készült. A (csarnok) négy oldalába vésett negyvenkilencet, és egy kapunak nem jutott oldal. Erről (a kapuról) nem lehetett tudni, hogy a magasban van vagy a mélyben, ezért zárva maradt. Az összes kapuhoz van egy zár, abban vékony hely (kulcslyuk), ahová a kulcs illik, a kulcs formája szerint. Ezt csak ez a kulcs ismeri fel."

🔯

"Ekkor megszólalt egy hang, és ezt mondta: Süsd le a szemed, hajtsd le a fejed, és ne nézz ide. Lesütötte a szemét és fényt látott, mely messziről világított. A hang újra megszólalt és ezt mondta: Ti láthatatlan égiek, kik tágra nyitott szemmel járjátok a világot, nézzetek és lássatok! Ti alvó lentiek, kiknek szemei zárva vannak, ébredjetek! Ki az, aki közületek fényre változtatja a sötétséget, édesre a keserűt de itt még nem járt? Ki az, aki közületek minden nap a fényre vár, mely akkor ragyog, amikor az Ünőhöz jön a Király, a dicsőséges, aki a világ királyainak Királya! Aki nem erre a napra vár nap mint nap, nincs számára hely abban a világban."

🔯

"Mitől létezik a világ, mitől mutatkoznak meg az Atyák? A Tórát tanuló kisgyermekek hangjától. Ezek a gyermekek mentik meg a világot."

(Zohár)

2018. március 21.

Az ifjú pápa - filmajánló

"Lenny Belardo (Jude Law) árva fiúból lett pápa. Hippi szülei kiskorában elhagyták, így egyházi neveltetést kapott. Amikor a konklávén óriási meglepetésre, gyakorlatilag valóra vált csodaként, mindössze 47 évesen, első amerikaiként diadalmaskodik és magára veszi a pápai palástot, valamint a XIII. Piusz nevet, mindenki érzi, hogy valami elkezdődött.

Sorrentino pápája erőteljes karakter. Az okok több szinten elhelyezkedve épülnek egymásra. Az első és legfontosabb tény az, hogy Lenny figurája ellentmond mindennek, ami az emberek széles átlagának fejében a pápa alakjáról él. Piusz bizonyos szempontból önsanyargató jellem. Egy férfi, aki cigin, kávén és kólán él, miközben saját önhittsége és határozottsága által nem csak királlyá, hanem egyben fogollyá is válik. Miközben akaratát a legszorosabb, legkeményebb ellenállással szemben is keresztülviszi, addig pont eme magatartása miatt fokozatosan mindenki eltávolodni látszik mellőle."




Elhoztam a szerintem három legtalálóbb kritikát a sorozatról. Érdemes megnézni. Már csak azért is, mert "a mozi" tömény varázslatát kínálja Sorrentino legújabb alkotása. Igényes, nem csak képi értelemben, de a dialógusok is nagyon jók. Lassú a tempója, vagyis van idő átélni, amit látunk. Abban is kiváló, hogy karakterei nem egyértelműen jók vagy rosszak, összetett személyiségeket teremtett a rendező. Nem a puszta intrikák és a hatalom politikájának bemutatása a sorozat, sokkal inkább pszichológiai jellemrajzok elevenednek meg, amit szimbolikus képek sokasága is erősít, megmutatva a szereplők belső világának auráját, szavakkal leírhatatlan történéseit, hangulatát.
Mindenképpen érdemes az újranézésre is, mert annyira tömény, elgondolkodtató, hogy valószínűleg elsőre nem lehet mindent észrevenni. (a szerk.)




Kapcsolódó bejegyzések a blogon:

 

2018. március 20.

a teljes és igazi személy



   ... az európai szentekkel szemben bizalmatlan vagyok. Nemcsak azért, mert akaratukat váltják meg csupán, és így a szentség ezeknél a lényeknél ha magasrendű is, de mindig a fenséges képmutatás benyomást kelti. Kényszer alatt cselekszenek, ha ezt a kényszert önmaguk gyakorolják is önmaguk fölött, és ha ez a kényszer lenyűgöző is. Nem szabad emberek.
   Sok szentnél a szentség rögeszme. Maszk és mánia. Ez azonban csak pszichológiai és egzisztenciális kritika. Az abszolút hiba, amit elkövetnek az, amit Csuang-ce vet szemükre, amikor azt mondja, hogy a szenteket éppúgy el kell vetni, mint a zsiványokat. Én a magam számára ezt úgy fogalmaztam meg, hogy az európai szenteknek a normális emberről helytelen, kizárólag vallásos képzetük van, és amit életükkel realizálnak, a normalitástól épp úgy eltér, mint a zsiványság, csak az ellenkező oldalon.
   Bevallom, éppoly kevéssé szeretnék együtt élni szentekkel, mint haramiákkal. Feszélyeznének oly tökéletességgel, amely annál kihívóbb, minél szerényebb, és annál egocentrikusabb, minél önfeláldozóbbnak látszik. Ezért helyt adok az olyan emberek gyanújának, akik a szentség misztikáját  az ijesztő önzéssel hozzák kapcsolatba.
   Itt most a szentek csaknem általános üdvgörcséről sem beszélek, mert e motívum vizsgálata messzire vezetne. 




   Az idill nem jó. Agathosz mint a platonisták mondják. Sajátságos, de a jó is a démoni egy fajtája. Az ember a jóval kivívja a rosszat, a szenttel a zsiványt. Javítani annyi, mint tönkretenni, tanítja a tao. Kiállhatatlan jóság! Az idill, gyermeknek lenni.
   A gyermek nem édeskés. A gyermek nem jó. Idill az, amelyben a teremtés vak és sötét tüzének jegében égő lét lágy és tündöklő meleg fénnyé változik. Ahol a brutális bőszültségből gyengéd szelídség ragyog ki. A világ nem a jó és a rossz küzdelmének színtere. A lét kolosszális koncepciója, hogy a teljes és az egész létben a jó és a rossz egy és ugyanaz; ez az, amikor a jég rideg tüze mint a világosság melege sugárzik.
   A gyermek nem ártatlan. A gyermek, mint Bataille mondaná, a felkelő nap világában él. Éber, és az egész lét felé nyitva áll, és azt elfogadja. Van az, ami van. Semmit nem kell hozzátenni, sem belőle elvenni. Mindig egész. Kassner azt írja, hogy a gyermek a teljes és az igazi személy. Azért tudja az egé­­­szet elfogadni.
   A személy teljes és igaz volta az aranykori tudaton nyugszik. Nem korrupt, sehol sem korhadt, nem hiányzik belőle semmi, élét nem vesztette el, fénye, illata, aurája ép. Mert a gyermek személy, minden viszonylata világos és egyetlen, szüleihez, barátaihoz, az angyalokhoz, babájához és cipőjéhez.

(Hamvas Béla)

 

2018. március 16.

normális



William Saroyan azt mondta: "azzal rontottam el
az életemet, hogy kétszer vettem el ugyanazt
a nőt."

valami mindig van, valamivel
elronthatjuk az életünket,
William,
a kérdés csak az, hogy
mi talál meg minket
először,
de valami mindig
elgázol.

normális, hogy
az ember elrontja
az életét
ha bölcs
ha nem.

és amikor
elrontottuk
akkor döbbenünk
rá,
hogy az öngyilkosok,
az alkoholisták, az őrültek,
a bebörtönzöttek, a narkósok
stb., stb.,
ugyanolyan mindennapos részét
képezik létezésünknek
mint a kardvirág, a
szivárvány,
a hurrikán
meg az, amikor
semmi nem marad
a konyhapulton.

(Charles Bukowski)

2018. március 9.

én lenni vagy nem lenni én, ez itten a kérdés

Ha csak egy életed van, és további ajánlat sincs, és az az egy is önlényeg-nélküli, nehéz lemondani róla... Az ateizmus nem könnyű, a nihilizmus (nevezhetjük ellobbanásnak, attól még ez egyfajta nihilizmus) bizony céltalan. Még a buddhisták is nehezen viselik, amint az alant olvasható tanulmányból is kiderül. 

Ma divatos buddhistának lenni. Én sosem gondoltam, hogy a buddhizmus integrálható más kultúrák mémkészletébe, így a tibeti buddhizmus sem, sőt. Évezredes keveredése a sámánisztikus, tantrikus gyakorlatoknak, átadási rendszereknek, amikbe nem lehet csak úgy becsatlakozni. (Ez ugyanaz, mint a saját gyerek vagy az adoptált gyerek közti óriási különbség.) El tudjuk képzelni, hogy ott a messzi Tibetben, a tibetiek egyszer csak magyar népviseletet öltenek, megkeresztelkednek, viszik a sonkát szenteltetni húsvétkor, karácsonyfát díszítenek decemberben, éneklik a Mennyből az angyalt és éjféli misére mennek? A magyar (nyugati) buddhista éppilyen extrém, csak nem tűnik fel... Az, hogy átlátjuk más filozófiai rendszerek vagy vallások logikáját, egy dolog. És az, hogy ez mennyire élhető is számunkra - meg egy másik. De senkinek sem szeretném elvenni a kedvét: kinek a pap, kinek a papné. A lent olvasható kísérlet azonban sokat mondó, és némiképp meglepő. (a szerk.)




"Egy friss felmérés eredményei alapján a kutatók meglepődve állapították meg, hogy a tibeti szerzetesek és apácák jóval több halálfélelmet tanúsítottak, mint az egyéb résztvevők.

2018. januárjában a Cognitive Science című újságban megjelentetett tanulmány összevetette az ‘én’-hez való viszonyt és a halálfélelmet különböző csoportba tartozó emberek között. A felmérés résztvevői nem-vallásos nyugatiak, hinduk, keresztények, világi tibetiek, világi bhutániak és tibeti buddhista kolostoriak voltak.


A több egyetem akadémikusainak közreműködésével készült felmérés célja az volt, hogy megvizsgálják, vajon a különböző kultúrák ‘én’-ről való nézetei hogyan befolyásolhatják az egyén halálfélelmét.

A keresztény vallásban a lélek független a testtől, és a halál után tőle levált állapotban létezik. A hindu hagyomány a reinkarnáció tanát vallja, mely szerint a lélek egyik testből a másikba vándorol. A buddhista vallásban nincsen ‘én’, ami a testtől vagy elmétől függetlenül létezne.

Pontosan ebből kiindulva, a kutatók feltételezték, hogy a tibeti kolostoriak kevésbé hajlamosak a haláltól való félelemre. A buddhista tanítások szerint a nem-én elmélet megértése, felfogása ellenszere lehet az egocentrizmusnak és a halálfélelemnek.

“Amikor felismerjük, hogy nincsen ‘én’, ami egy életen át tart, a halálfélelemnek enyhülnie kell, mivel ezzel pontosan annak alapját ássuk alá,” olvasható a cikk bevezetőjében, aminek a címe “Halál és az Én”.

De nem ez történt a tibeti kolostori résztvevőkkel.

“Meglepetésünkre,” írják a szerzők, “az ellenkezőjét találtuk. A tibeti kolostori buddhisták lényegesen nagyobb halálfélelmet mutattak, mint bármely más csoport.”

A résztvevőket kérték, hogy jelöljék be egy skálán saját halálfélelmük mértékét, és az eredmények azt mutatták, hogy a tibeti kolostoriak lényegesen jobban féltek a haláltól, mint bármely más csoport.
Ezeket az eredményeket annak ellenére kapták, hogy egy másik kérdésre a válaszok azt jelezték – amire eredetileg számítottak is -, hogy a tibeti kolostoriak kevésbé hittek egy ‘én-magban’, mint a többi csoport tagjai.

A résztvevőket arról is megkérdezték, hogy lemondanának-e saját életük néhány hónapjáról azért, hogy ezzel megnöveljék egy másik ember életét. A válaszok azt sugallták, hogy a tibeti kolostoriak “egocentrikusabbak”, mint a többiek. A többség (72 százalék) nem ajándékozna oda hat hónapot az életéből, még akkor sem, ha ezzel egy másik személy életét öt vagy több évvel hosszabbítaná meg.

A kutatók közölték, hogy a tanulmány nem volt teljesen átfogó, többek között azért sem, mert csak egyetlen buddhista hagyományból való kolostoriakra fókuszált. Emiatt – hangsúlyozták ki - nem világos, hogy ez a jelenség csak a kiválasztott közösségre, a tibeti buddhizmusra vagy a buddhizmus egészére jellemző."

Forrás: Buddhapest.hu




A “Halál és az Én” tanulmány szerzői:
Shaun Nichols - Department of Philosophy, University of Arizona
Nina Strohminger – Deparment of Legal Studies and Business Ethics, The Warton School of Business, University of Pennsylvania
Arun Rai  - Central University of Tibetan Studies
Jay Garfield – Department of Philosophy, Smith College, Harvard Divinity School, University of Melbourne, Central University of Tibetan Studies