Szufi


Megsárgult a pohár, mert tőle lopta színét,
gondolhatnád, arany olvadt fel üvegében.
Oly kellemes és úgy száll szaga szerte, mintha
napsugár meg zefír áradna szét a légben.

(Ibn Rúmi: A bor)





Bort iszom, ellenségeim jobbról-balról szólnak nekem:
"Ne igyál bort, mert az a hit ellen való."
Mert tudom, hogy a bor a hit ellensége,
Istenemre, hagyj innom - az ellenség vérét jogosan vehetem.

*

Akik ki akarják közösíttetni magukat
És akik imádkozással töltik az éjszakát,
Egyik sem jár szárazon, mind a tengeren tévelyeg,
Egy van ébren, a többi mind aluszik.

(Omar Khajjam)




Egyszer egy ember meglátogatott egy őrültet, aki keserű könnyeket hullatott.
- Miért sírsz? - kérdezte.
- Azért sírok, hogy az Ő szíve könyörületét vonjam magamra - felelte.
- Értelmetlenségeket beszélsz, hiszen az Ő szíve nem fizikai szív.
Az őrült pedig ezt mondta:
- Neked nincs igazad. Ő az összes létező szív birtokosa.

*

Az igaz szerető csak akkor találja meg a fényt, ha a gyertyához hasonlóan önmagát emészti el.

(Nisapúri Attár)




Szívem bármilyen formát képes felölteni. A szív a legbelső tudatosság alakulásával változik. Megjelenhet gazellalegelőként, szerzetesek kolostoraként, bálvány templomaként, mekkai zarándoklatként, bizonyos tudományok okán a Tóra tábláiként, a Korán lapjainak örökségeként.
Kötelességem adózni a Szerelemnek. Szabadon és önként elfogadom a rám rótt terheket. Szerelmem a szeretők szeretete, annyi eltéréssel, hogy a jelenségek helyett a Lényeget szeretem. Ez a vallás, ez a kötelesség az enyém. Hitem is ez. Az ember szerelme arra hivatott, hogy a végső, azaz valódi szeretetet megformálja. Ez a tudatos szerelem. A másfajta szeretet az embert öntudatlanná teszi.

*

Az emberek azt gondolják, hogy a sejknek csodákat kell művelnie, és kinyilvánítania megvilágosodottságát. Pedig a tanítóval szembeni követelmény pusztán annyi, hogy birtokában legyen mindannak, amire tanítványainak szüksége van.

 (Ibn El-Arabi)




Bármilyen sokat tanulsz - cselekvés nélkül nem jutsz tudáshoz. Egy könyvekkel megrakott szamár se nem intellektüel, se nem bölcs.
Üres fejjel mit sem tud arról -
Vajon tüzifa vagy könyv a terhe?

*

A tenger mélyén páratlan kincsek vannak.
De ha biztonságra vágysz, azt a parton találod.

*

Félek hogy nem érsz el Mekkába, ó, vándor!
Mivel az út, melyet követsz, Turkesztánba vezet!

(Szádi)




A közönséges emberi szerelem képes rá, hogy az embert a valódi szeretet tapasztalatáig emelje.

(Hákim Dzsámi)

*

Öljetek meg, drága barátaim,
Mert halálom az életem.

A szerelemben megállsz
kedvesed előtt.
Mikor mindened levetkezed,
Az ő mosolyába öltözöl.

Köztem és közted csak én vagyok.
Végy el engem, úgy csak te maradsz.
Én vagyok a legfőbb valóság.

(Al-Hilládzs Manszúr)




Az utat kijelölték.
Ha letérsz, elpusztulsz.
Ha az út jeleit megpróbálod eltakarni, gonosztevő vagy.

*

Az elrejtett világon is van felhő, és az eső is hull: de másképpen, mint itt.
Égboltja és napsütése is különböző ettől.
Úgy teremtették, hogy csak a kifinomultabbaknak jelenjen meg - azoknak, akiket nem vezet félre a közönséges világ látszólagos teljessége.

(Dzselál Ed-Din Rumi)

*

Ó, Uram!
Ha azért imádlak, mert félek a pokoltól, vess a pokol mélyére.
Ha azért imádlak, mert a paradicsomba vágyom, tagadd meg tőlem.

(Rabia)




Ha tanítód úgy tanácsolja, fesd meg imaszőnyegedet borral.
A kereső nem maradhat járatlan az Állapotok technikájában.

(Háfiz)

*

Egy hegyen telepedett meg
Így nincs elvégzetlen dolga.
Az embernek a piactérre kell mennie,
Míg az igaz Valósággal van dolga.

(Szál)

*

A tudás halad a
"Mi vagyok én?"-től a
"Nem tudom, mi vagyok"-ig.
A kettő közt így hangzik: - "Talán nem vagyok" - és - "Megtalálom magamat" és e között: - "Megtalálom magamat" - és - "Vagyok" - addig, hogy: - "Az vagyok, akinek ismerem magam" - addig, hogy - "Vagyok".

(Abu- Hasszán El-Sadhili)




Egy éjjel a tolvaj, amint éppen megkísérelt bemászni egy ház ablakán, leesett, és eltörte a lábát, mert kettétört az ablakkeret.
A bíróságon beperelte a ház tulajdonosát, aki azt mondta:
- Pereld be az asztalost, aki az ablakot beillesztette.
Az asztalos azt mondta:
- Az építőmester nem hagyott megfelelő ablaknyílást.
Amikor az építőmestert behívatták, ő azt mondta:
- Hibámat egy gyönyörű nő miatt követtem el, aki éppen arra haladt, miközben az ablaknyílással bajlódtam.
Megtalálták a nőt, aki így védekezett:
- Csodálatos ruhát viseltem, egyébként senki sem szokott észrevenni. A ruha az oka, a rafináltan ráfestett tarkabarka csíkok miatt.
- Most, hogy tudjuk, ki a vétkes, hívjátok ide a kelmefestőt, mert ő a felelős a tolvaj eltört lábáért.
Megtalálták a kelmefestőt is, akiről kiderült, hogy a hölgy férje, és - maga a tolvaj volt.

(szufi tanmese)

Megjegyzések