A sivatag Santa Fe mögött


   Valami, valaki, valamilyen szellem hajszol mindannyiunkat az élet sivatagán át, és elkap, még mielőtt a mennyországba érnénk. Persze, ahogy most látom, csak a halál az: a halál kap el bennünket, mielőtt a mennyekbe érünk. Életünk során mind azért vágyakozunk, azért sóhajtozunk és epekedünk és mindenféle édes mámorba azért vetjük bele magunkat, mert emlékszünk valami elveszett boldogságra -






   Rájöttem, hogy már számtalanszor meghaltam és újjászülettem, csak nem emlékszem rá, mert olyan kísértetiesen könnyű az átmenet az életből a halálba, és vissza az életbe, olyan szemfényvesztő semmiség, mint elaludni s aztán felébredni milliószor, tökéletesen jelentéktelen dolog, tudatában sem vagyunk. Rájöttem, csak a Való Szellem stabilitásának köszönhető a születésnek és halálnak ez az állandó fodrozódása: mint ahogy a szél borzolja a víz tiszta, derűs tükrét.

~ Jack Kerouac: Úton


Megjegyzések