Mária Magdolna - filmajánló

"Több szempontból is korszakváltó film készült a bibliai nőalakról. Az életrajzi filmben női szemszögből elevenedik meg az időszámításunk szerinti 33. esztendő. A Magdalénából származó Mária történetét ismerjük meg félreértelmezések, félreértések nélkül: az alkotók segítségével képzeletben olyasvalaki is megszólalhat, akinek erre hosszú évszázadokon át nem volt lehetősége.

Garth Davis brit rendező Mária Magdolna (Mary Magdalene) című alkotása egy nő szemszögéből mutatja be Jézus életének meghatározó pillanatait, s egészen másként festi le a haláláig Jézus mellett maradó embert, mint ahogy az az elmúlt évszázadokban ismert volt.

Ahogy a film legvégén futó felirat is utal rá, Nagy Szent Gergely pápa 591-ben, egy átlagosnak tűnő prédikációjában egyenlőségjelet tett Mária Magdolna és a névtelen bűnös nő között, aki egy alkalommal megkente Jézus lábát kenettel. Ezzel megágyazott annak az évszázadokon átívelő gondolatnak, miszerint Mária Magdolna egy Jézus által megmentett néhai prostituált lett volna. 2016-ban azonban Ferenc pápa óhajára a katolikus egyház Istentiszteleti és Szentségi Kongregációja dekrétumában Szent Mária Magdolna addigi emléknapját a Római Általános Kalendáriumban az ünnep rangjára emelte, hogy a mai világ keresztényei mint a nők szolgálatának példaszerű alakját lássák benne."

A teljes kritika a jogászvilág.hu-n olvasható.

A filmet most játsszák a mozikban.

emberi és isteni

Néztem a Gasztroangyal Húsvéti, erdélyi epizódját. (Gyanútlanul...)
Közben...
Nevettem és sírtam. Aztán sírtam és nevettem. S megint nevettem és sírtam.
És repült a lelkem és kifényesedett.

Mi is hasonlóképpen készültünk mindig az ünnepre.
Láttam anyut, láttam a nagyanyáimat.
Éreztem égő szívemben a Megváltót.
Láttam halált és életet.
Láttam az emberit és az istenit.

Mi a spiritualitás? Mi az igazi szakralitás?
Nem válaszolok, mert a válasz a lent látható filmben van. Az első pillanattól az utolsóig.
Millió köszönetem Borbás Marcsinak! Egy igazi kincs.

kámea

(Weöres Sándor)

a Lélek, akit Zohárnak (ragyogásnak) neveznek

- Miféle Lélek ez?

- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember.

(Brihadáranyaka-upanisad 4.3.7.)

„A titkok titka a vágy, melyre nem derít fényt se az értelem, se a számítás, és örökre kifürkészhetetlen marad. A vágy a tudás számára megismerhetetlen és megfoghatatlan, de legbelül édes íze van. Minden egyetlen vágy, a végtelenig, fent a magasban és lent a mélyben, kívül és belül. A vágy mielőtt beteljesül, láthatatlan, de fénye ragyog és világít.”

🔯

„A második csarnok, amint írva áll, olyan tiszta, mint maga az ég. Itt van az a lélek, akit Zohárnak (ragyogás) neveznek, mely mindig fehér, mert színei nem keverednek. Ő a lényeg, mely örökké változatlan. Nem látszik, nem fénylik, mint a többi, nehéz érzékelni. Akár a csukott szem, mely forogva ragyog, a forgástól villódzik, és itt is ez történik: mikor az első lélek felszáll, forgásba kezd, hogy megmutassa magát, majd egymással szembe kerülnek, és a szemfehér tükrében megjelenik az ő gyenge fénye. A magasabban levő lélek a lenti láttán forgásba kezd, mivel a lenti forgásra készteti. A fenti addig nem világít, míg a lenti nem kerül a belsejébe. Ekkor, mivel a lenti fény belekerült, maga is fényt ad. Ő maga nem változik, de a (lenti) kedvéért forgással válaszol. Ahogy ez a fény forog, egy másik fény kerül a bal oldalra, és vele forog, körbe járnak. … Boldog, aki észlelte a fények ragyogását!”

🔯

"A lenti embernek van képmása és formája, de a léte más, mint a fenti lét. A fentiek képmásuk és formájuk szerint olyanok, amilyennek rajzolták őket, vagyis öltözék (test) nélküli lények, ezért a létük örök. A lenti embert öltözékkel rajzolták, nem másképpen, ezért csak meghatározott ideig él. A lélek minden éjjel leveti magáról ezt az öltözéket és a magasba röppen. Ott (a lelket) megeszi a tüzet evő tűz, de visszatér és visszabújik korábbi öltözékébe. Ezek nem élnek annyit, mint a fenti képek és formák. Erről szól a minden reggel meg-megújul (Siral 3,23). Az ember mindennap megújul."

🔯

"A világon minden egy másik dolog belsejében van, és a másik körül is van valami; vagyis az egyik dolog a másik dolog héja, amely szintén héja valaminek. A kezdeti pont belső fény, amelynek nincs mértéke. Mielőtt kiterjedne, tisztasága, finomsága és makulátlansága mértéken felül áll. A pont kiterjedéséből (fényéből) egy csarnok keletkezik, mely öltözékként a kezdeti pontra borul, melynek fénye erős, világos és megismerhetetlen. A csarnok, mely a titokzatos pont öltözéke, maga is mérték nélküli fény, de ezzel együtt nem annyira finom és makulátlan, mint a titokzatos és rejtett pont. Ezután a csarnok is kezdeti fényt sugároz, de ez a fény már az ő öltözéke, a csarnoké, amelynek fénye tisztább lesz, finomabb és bensőbb. Ettől kezdve fény és öltözék váltakoznak. A fényből héj lesz és fordítva, mint a mag és a héj. Most héj, de egy másik fokozatban mag. Ugyanígy történik lent. Mivel az ember képmást hordoz, maggal és héjjal, vagyis lélekkel és testtel rendelkezik, ahogy a világ rendje megköveteli, mert ilyen a világ."

🔯

"Ezeken a kapukon keresztül ismerjük meg a fenti fokozatokat, a Szentet, áldott legyen. Jöjj és lásd, az emberi lélekről nincs senki, aki valamit tudna, csak a test néhány elemét ismerik, mely a lélek működéséért felelős, de csak gondoljuk, hogy ezeket ismerjük. Ehhez hasonlóan a Szent, áldott legyen, megismerhető is meg nem is, mivel Ő a lelkek lelke, a szellemek szelleme. A Szent, áldott legyen, mindennél rejtettebb, és csak ezeken a kapukon, illetve a lélek nyílásain keresztül válhat ismertté. Jöjj és lásd, miként a nyílásnak is van nyílása, a fokozaton belül is van fokozat, mely feltárja a Szent, áldott legyen, dicsőségét. A sátor ajtaja az igazság nyílása, mint mondták: Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit (Zsolt 118,19). Ez az első bejárat, ez vezet az összes fenti nyíláshoz. Aki ide eljut, az eljut az összes nyíláshoz, mert mindegyik itt található."

🔯

"A Rejtett Ismeretlen alakzatot faragott valaminek a titkos belsejébe, és abba a (bölcsesség) pontját tűzte. Kifaragta az alakzatot, és úgy elrejtette, mint aki minden (vagyonát) egyetlen kulcsra zárja, és a kulcsot egy csarnokba rejti. Bár minden a csarnokban van, a legfontosabbnak a kulcs számít. Ez a kulcs zár és nyit. A csarnok tele van titokzatos kincsekkel, egyik értékesebb, mint a másik. Ugyanitt ötven titkos kapu készült. A (csarnok) négy oldalába vésett negyvenkilencet, és egy kapunak nem jutott oldal. Erről (a kapuról) nem lehetett tudni, hogy a magasban van vagy a mélyben, ezért zárva maradt. Az összes kapuhoz van egy zár, abban vékony hely (kulcslyuk), ahová a kulcs illik, a kulcs formája szerint. Ezt csak ez a kulcs ismeri fel."

🔯

"Ekkor megszólalt egy hang, és ezt mondta: Süsd le a szemed, hajtsd le a fejed, és ne nézz ide. Lesütötte a szemét és fényt látott, mely messziről világított. A hang újra megszólalt és ezt mondta: Ti láthatatlan égiek, kik tágra nyitott szemmel járjátok a világot, nézzetek és lássatok! Ti alvó lentiek, kiknek szemei zárva vannak, ébredjetek! Ki az, aki közületek fényre változtatja a sötétséget, édesre a keserűt de itt még nem járt? Ki az, aki közületek minden nap a fényre vár, mely akkor ragyog, amikor az Ünőhöz jön a Király, a dicsőséges, aki a világ királyainak Királya! Aki nem erre a napra vár nap mint nap, nincs számára hely abban a világban."

🔯

"Mitől létezik a világ, mitől mutatkoznak meg az Atyák? A Tórát tanuló kisgyermekek hangjától. Ezek a gyermekek mentik meg a világot."

(Zohár)