a Lélek, akit Zohárnak (ragyogásnak) neveznek


- Miféle Lélek ez?
- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember.

(Brihadáranyaka-upanisad 4.3.7.)





„A titkok titka a vágy, melyre nem derít fényt se az értelem, se a számítás, és örökre kifürkészhetetlen marad. A vágy a tudás számára megismerhetetlen és megfoghatatlan, de legbelül édes íze van. Minden egyetlen vágy, a végtelenig, fent a magasban és lent a mélyben, kívül és belül. A vágy mielőtt beteljesül, láthatatlan, de fénye ragyog és világít.”

🔯

„A második csarnok, amint írva áll, olyan tiszta, mint maga az ég. Itt van az a lélek, akit Zohárnak (ragyogás) neveznek, mely mindig fehér, mert színei nem keverednek. Ő a lényeg, mely örökké változatlan. Nem látszik, nem fénylik, mint a többi, nehéz érzékelni. Akár a csukott szem, mely forogva ragyog, a forgástól villódzik, és itt is ez történik: mikor az első lélek felszáll, forgásba kezd, hogy megmutassa magát, majd egymással szembe kerülnek, és a szemfehér tükrében megjelenik az ő gyenge fénye. A magasabban levő lélek a lenti láttán forgásba kezd, mivel a lenti forgásra készteti. A fenti addig nem világít, míg a lenti nem kerül a belsejébe. Ekkor, mivel a lenti fény belekerült, maga is fényt ad. Ő maga nem változik, de a (lenti) kedvéért forgással válaszol. Ahogy ez a fény forog, egy másik fény kerül a bal oldalra, és vele forog, körbe járnak. … Boldog, aki észlelte a fények ragyogását!”

🔯

"A lenti embernek van képmása és formája, de a léte más, mint a fenti lét. A fentiek képmásuk és formájuk szerint olyanok, amilyennek rajzolták őket, vagyis öltözék (test) nélküli lények, ezért a létük örök. A lenti embert öltözékkel rajzolták, nem másképpen, ezért csak meghatározott ideig él. A lélek minden éjjel leveti magáról ezt az öltözéket és a magasba röppen. Ott (a lelket) megeszi a tüzet evő tűz, de visszatér és visszabújik korábbi öltözékébe. Ezek nem élnek annyit, mint a fenti képek és formák. Erről szól a minden reggel meg-megújul (Siral 3,23). Az ember mindennap megújul."

🔯

"A világon minden egy másik dolog belsejében van, és a másik körül is van valami; vagyis az egyik dolog a másik dolog héja, amely szintén héja valaminek. A kezdeti pont belső fény, amelynek nincs mértéke. Mielőtt kiterjedne, tisztasága, finomsága és makulátlansága mértéken felül áll. A pont kiterjedéséből (fényéből) egy csarnok keletkezik, mely öltözékként a kezdeti pontra borul, melynek fénye erős, világos és megismerhetetlen. A csarnok, mely a titokzatos pont öltözéke, maga is mérték nélküli fény, de ezzel együtt nem annyira finom és makulátlan, mint a titokzatos és rejtett pont. Ezután a csarnok is kezdeti fényt sugároz, de ez a fény már az ő öltözéke, a csarnoké, amelynek fénye tisztább lesz, finomabb és bensőbb. Ettől kezdve fény és öltözék váltakoznak. A fényből héj lesz és fordítva, mint a mag és a héj. Most héj, de egy másik fokozatban mag. Ugyanígy történik lent. Mivel az ember képmást hordoz, maggal és héjjal, vagyis lélekkel és testtel rendelkezik, ahogy a világ rendje megköveteli, mert ilyen a világ."

🔯

"Ezeken a kapukon keresztül ismerjük meg a fenti fokozatokat, a Szentet, áldott legyen. Jöjj és lásd, az emberi lélekről nincs senki, aki valamit tudna, csak a test néhány elemét ismerik, mely a lélek működéséért felelős, de csak gondoljuk, hogy ezeket ismerjük. Ehhez hasonlóan a Szent, áldott legyen, megismerhető is meg nem is, mivel Ő a lelkek lelke, a szellemek szelleme. A Szent, áldott legyen, mindennél rejtettebb, és csak ezeken a kapukon, illetve a lélek nyílásain keresztül válhat ismertté. Jöjj és lásd, miként a nyílásnak is van nyílása, a fokozaton belül is van fokozat, mely feltárja a Szent, áldott legyen, dicsőségét. A sátor ajtaja az igazság nyílása, mint mondták: Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit (Zsolt 118,19). Ez az első bejárat, ez vezet az összes fenti nyíláshoz. Aki ide eljut, az eljut az összes nyíláshoz, mert mindegyik itt található."

🔯

"A Rejtett Ismeretlen alakzatot faragott valaminek a titkos belsejébe, és abba a (bölcsesség) pontját tűzte. Kifaragta az alakzatot, és úgy elrejtette, mint aki minden (vagyonát) egyetlen kulcsra zárja, és a kulcsot egy csarnokba rejti. Bár minden a csarnokban van, a legfontosabbnak a kulcs számít. Ez a kulcs zár és nyit. A csarnok tele van titokzatos kincsekkel, egyik értékesebb, mint a másik. Ugyanitt ötven titkos kapu készült. A (csarnok) négy oldalába vésett negyvenkilencet, és egy kapunak nem jutott oldal. Erről (a kapuról) nem lehetett tudni, hogy a magasban van vagy a mélyben, ezért zárva maradt. Az összes kapuhoz van egy zár, abban vékony hely (kulcslyuk), ahová a kulcs illik, a kulcs formája szerint. Ezt csak ez a kulcs ismeri fel."

🔯

"Ekkor megszólalt egy hang, és ezt mondta: Süsd le a szemed, hajtsd le a fejed, és ne nézz ide. Lesütötte a szemét és fényt látott, mely messziről világított. A hang újra megszólalt és ezt mondta: Ti láthatatlan égiek, kik tágra nyitott szemmel járjátok a világot, nézzetek és lássatok! Ti alvó lentiek, kiknek szemei zárva vannak, ébredjetek! Ki az, aki közületek fényre változtatja a sötétséget, édesre a keserűt de itt még nem járt? Ki az, aki közületek minden nap a fényre vár, mely akkor ragyog, amikor az Ünőhöz jön a Király, a dicsőséges, aki a világ királyainak Királya! Aki nem erre a napra vár nap mint nap, nincs számára hely abban a világban."

🔯

"Mitől létezik a világ, mitől mutatkoznak meg az Atyák? A Tórát tanuló kisgyermekek hangjától. Ezek a gyermekek mentik meg a világot."

(Zohár)

Megjegyzések