2013. április 7.

mint napsugárt és örvényt



Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.
  
                                                                                                                               (Reményik Sándor)



5 megjegyzés:

Maitri írta...

Szép nagyon ez a vers.
Szeretem Reményik Sándor verseit. Van egy pár ami különösen a kedvencem belőlük.

duende írta...

Én is. ♥ ♥ ♥ :)

Maitri írta...

♥:)

Névtelen írta...

De jól esett ez a vers, köszönöm :) Eszter

duende írta...

:) Szívesen Eszter!