Vacak kis zsarnokocskák

   A Hódítás idején élt látók a rejtőzés utolérhetetlen mesterei voltak. A rejtőzés hat egymással összefüggő elemből áll. A hat elemből ötöt a harcoslét tulajdonságainak tartanak. Ezek a következők: önuralom, önfegyelem, béketűrés, időzítés és akarat. A hatodik, talán legfontosabb elem a külvilághoz tartozik. Úgy hívják, hogy vacak kis zsarnokocska. Az ilyen kis zsarnokocska nem más, mint kínzómester. Valaki, aki vagy teljes mértékben a kezében tartja az ember életét, vagy képes annyira felbosszantani a tudás ösvényét taposó harcost, hogy az illető elveszíti összpontosító képességét.

   Az új látók összes osztályozási rendszerében szerepel valami kaján, humoros elem, mert a humor az egyetlen, amivel ellensúlyozni lehet az emberi tudatnak azt az eredendő kényszerét, hogy számvetéseket, valamint nehézkes osztályozási rendszereket alkosson. Az új látók illendő módon az energia, vagyis a tetterő elsődleges forrásával, a világegyetem egyedüli urával kezdték osztályozási rendszerüket, akit nemes egyszerűséggel a zsarnoknak neveztek. Természetes, hogy a többi despota és önkényúr rangban jóval a zsarnok alatt áll. A mindenség forrásához mérten a legfélelmetesebb zsarnoki ember sem más, mint pojáca, akit emiatt a vacak kis zsarnokocskák, a pinches tiranos osztályába lehet csak sorolni. A vacak kis zsarnokocskáknak két további alosztálya van. Az első alosztályba tartoznak azok, akik épp elegendő nyomorúságot idéznek ugyan elő, de igazán senkinek sem okozzák a halálát. Ezeket kicsiny, vacak kis zsarnokocskának, pinches tiranitosnak nevezik. A második alosztályba a végtelenül idegesítő és bosszantó zsarnokocskák tartoznak, a tucatembernyi vacak kis zsarnokocskák, a repinches tiranitók, avagy indurka-pindurka-vacakocska-kicsinyke-zsarnokocskák, a pinches tiranitos chiquititos. A kicsiny, vacak kis zsarnokocskák újabb négy alcsoportra oszlanak.

   Hasznos és hatékony dolog egy ilyen vacak kis zsarnokocska. Merem állítani, hogy nemcsak az önhittségtől lehet megszabadulni a segítségükkel, hanem ez készíti fel a harcosokat annak a végső felismerésére is, hogy a tudás ösvényén csak a kikezdhetetlenség számít, semmi más. Az én jótevőm mindig azt mondta, szerencsés az a harcos, akinek sikerül belebotlani egy vacak kis zsarnokocskába. Ezen azt értette, hogy szerencse, ha az ember útjába akad egy ilyen, mert egyébként addig kell keresnie, amíg nem talál magának egyet.

– Szerintem a zsarnokok vagy tökéletesen szerencsétlenné nyomorítják áldozataikat, vagy éppoly vadállatiassá teszik őket, amilyenek saját maguk. Érveim között azt is felhoztam, hogy megszámlálhatatlanul sokan vizsgálták már a fizikai és a lelki kínzások hatását az áldozatokra.

– Pontosan ez a különbség, amit az imént mondtál – vágott vissza don Juan. – Áldozatokat mondtál, nem pedig harcosokat. Régen én is úgy éreztem, ahogyan te, és egyáltalán nem tartottam magam szerencsésnek. De a jótevőmnek igaza volt. Az ilyen vacak kis zsarnokocskából millió között jó, ha egy van, ezért vétek lenne elpocsékolni.

   Jótevőm a harcoslét négy tulajdonságának, az önuralomnak, az önfegyelemnek, a béketűrésnek és az időzítésnek az elemeiből összeállított egy haditervet. Az első lépés maga az elhatározás, hogy inasnak szegődjék az ember. Miután az inasnak sikerül megváltoztatnia nézeteit magáról és a világról, megteszi a második lépést; harcos lesz belőle, ami azt jelenti, hogy végtelen önuralomra és önfegyelemre tesz szert. Miután elsajátította a béketűrés és az időzítés képességét, a harcosból tudós ember válik, s amikor egy ilyen tudós ember megtanul látni, a negyedik lépés megtétele után látóvá válik. Az első két tulajdonság, az önuralom és az önfegyelem egy belső állapotra vonatkozik. A harcos nem önző módon figyel magára, hanem olyan értelemben, hogy a saját énjét teljes és folyamatos vizsgálatnak veti alá. A másik két tulajdonság, a béketűrés és az időzítés nem teljes mértékben belső állapot. Ezek már a tudós ember birodalmába tartoznak. A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy igazság szerint meg kellene történnie. Nem azt jelenti, hogy a harcos minden idejét arra fordítja, hogy valakinek túljárjon az eszén, vagy hogy leszámoljon valakivel. A béketűrés valami ettől független dolog. Ha a harcosnak elegendő önuralma, önfegyelme van, és rendelkezik az időzítés képességével, a béketűrés önmagától biztosítja azt, hogy mindenki megkapja, ami jár neki.

(Carlos Castaneda: Belülről izzó tűz)

Kapcsolódik: A ruhakészítő