AZ ÚT - vagyis a TAO
Elindultam az úton a bizonyosság felé, - és egyre bizonytalanabb lettem.
A fény felé mentem, - és egyre sűrűbb lett körülöttem
a homály.
Hitem kétséggé, tudásom megkérdezhetetlen kérdésekké
változott.
Tanítványként indultam el, mesterré lettem, és most
már a misztikus zsibárusok legkisebbje is megmosolyog.
Az arany kővé válik a kezemben, a kő vízzé és
kicsurog az ujjaim közül.
Már régen csak állok és a tájak elvonulnak mellettem.
Angyal érkezik, résztvevően rám néz és mert senkit sem lát,
azt suttogja: "Te szegény..." és tovább repül.
(Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése