Az idők kezdetén, az ég tele volt repülő elefántokkal. Mivel túl nehezek voltak szárnyaiknak, néha nekiütköztek egyenesen a fáknak, megrémisztve ezzel más állatokat.
A repülő szürke elefántok valamennyien a Gangesz forrásához vándoroltak. Ők úgy határoztak, hogy feladják szárnyaikat, és letelepednek a földön. Mikor levedlettek, millió szárny hullott a földre, a hó belepte őket, és megszületett a Himalája.
A kék elefántok a tengerbe szálltak és szárnyaik uszonyokká váltak. Ők a bálnák, az óceánok ormány nélküli elefántjai. Unokatestvéreik a lamantinok, a folyók ormány nélküli elefántjai.
A felhőszínű elefántok megtartották szárnyaikat, de megegyeztek abban, hogy soha többé nem szállnak le a földre. Amikor aludni térnek, az égen mindig ugyanazon a helyen pihennek le, de egyik szemük nyitva.
Az éjszakai égen csillogó csillagok az elefántok szemei, akik egyik szemüket mindig nyitva tartják, hogy óvják e Földet.
(A repülő elefántok legendája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése