nem hiszem, hogy Isten okos



Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, szép lányt és verseket. De hála legyen neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette, és nem érti a virágot, a szép leányt, az éneket és a verset.




Nem hiszem, hogy Isten okos: ellenben tudom, hogy Istennek van szíve. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Gyermekkirályt választanék, és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat és a minisztereket, hogy tanuljanak tőle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat komolyan venni.
Különbséget tenni jó és rossz között? Nem. Örülni annak, ami van.
Hasznot várni? Nem. Szépet csinálni.
Dolgozni? Nem. Játszani.
Boldoggá tenni az embereket? Nem. Szeretni őket.
Tapasztaltnak lenni? Nem. Tapasztalatlannak maradni, és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és romlatlannak. Megőrizni az emberinél magasabb égi realitást: azt, amelyik nem itt tesz bennünket otthonossá, hanem ott, ahol még a gyermek él.
- Hol?
- Ahonnan jöttünk és ahová megyünk.

(Hamvas Béla)

Megjegyzések