"Gnóthi szeauton!"
Illatos és meleg volt.
Boldog ürességben
Álmodott a Buddha.
Hirtelen
Füllesztő, majd
Feszült lett a levegő.
Buddhának
Nehezére esett lélegezni.
Kitört a vihar.
Villámok
Csaptak a fejébe
És köldökébe,
Azzal fenyegetve, hogy
Az egész Buddhát
Kettérepesztik.
Mi történt
Az időjárással!?
Zihálta
A Buddha.
Annyira el vagy telve
A saját
Gyönyörű
Buddha-gondolataiddal,
Mondta az időjárás,
Egy vihar kell,
Hogy
Észrevegyél.
~ Nincs ösvény, se bölcsesség. Nincs mit elérni. ~
~ Mivel semmi sincsen, ami felől meditálni lehet, úgy meditáció egyáltalán nem létezik. Mivel semmi nem jöhet, ami a helyes útról eltéríthetne, úgy a helyes útról való letérés sem létezhet. ~
~ Adjátok áldásotokat, hogy megszűnjenek vallásos gondolataim! Áldjatok meg, hogy képes legyek szeretetre és együttérzésre! ~
~ Ó, tanítványok! Ha nem látjátok igazi természeteteket, és azt hiszitek, hogy a szútrák olvasása, a buddhák segítségül hívása, a hosszantartó és kemény tanulás, az éjjel-nappal való gyakorlás, a virrasztás, vagy a tudás a dharma, akkor gyalázzátok a dharmát. A múlt és jövő buddhái csupán az igazi természet látásáról beszélnek. ~
~ Nem kell sem adni, sem elvenni, csupán természetesnek maradni. ~
~ Ó, tanítványok! Mondjatok le arról, ami nem a tiétek. A megismerés, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. ~
(a Buddha)
Egy tibeti láma
Látogatta meg a Buddhát.
A tibeti buddhák
Sok csodát
Tesznek, mondta.
A lámákat
Egyik helyről
A másikra
Varázsolják.
Egyik pillanatban Lehben,
A másikban Lhászában.
Te tudsz
Csodákat tenni?
Kérdezte a Buddhát.
Ezt nézd,
Mondta a Buddha.
A Park szétterült
Előttük. Benne
Egy feketerigó énekelt,
Vadvirágok nőttek,
Lágyan esett az eső.
Na?
Kérdezte a láma.
Ez az,
Mondta a Buddha.
A láma,
Megundorodva,
Azonnal visszatért
Lhászába.
Csoda,
Mondta a Buddha.
(John Drew: A kamakurai buddha)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése