számos köldököt néztem



e fásvilághoz
érzékeknek öt sebén
által szögezve

(Státusz)






A vendégnek minden jár.
A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.

(Alapszabályok)



Tettesek vagyunk.



Kedvellek ugyan,
de szerelmes nem vagyok
beléd, Igazság.

(Egy antimártír vallomása)



Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?



- Hol vagyok?
- Útban.

(Korrekt információ)



Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?



Az elsők mindig hősi halált halnak.
Az utolsókat mindig lemészárolják.
De a középsők hazatérnek! de a középsők: hazatérnek.



legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s-ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
V i s s z a   k e l l   j ö n n ö d, hogy  itt  l e h e s s.
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni.



Túl a virágdíszes szép kapun, már
végre csak lélegzetünkben élve,
megkaptuk-e vágyott boldogságunk?
Gyöngén, mintha nádszál volnék s volnál,
emlékszem, némán remegni kezdtünk.
Érintések, gyengén féltve -
A szemek határa megszünt -
Egymás mellett így sokáig álltunk.



Irtóztató a jóság csábítása.



Annak, ki a kukoricaföldön éjszakázott,
annak a rózsás hajnal nem szép, csak hideg.
Az üldözött fülében a békés házból hangzó meghitt konyhalárma is
fenyegetésnek hallszik.



A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég, se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.



csupán a hasznos kapcsolódások
hínárjából kimenekedve, viszonzó
viszonylatok védő hálójáról végképp lemondva
emelhetjük lapos életünkre a szeretet
meg nem ingó merőlegesét



Van egy arc,
amit csak önmagunkban elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és
az is lehet, hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló
vagy azt ellenző szándék.
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmúlandóbb. A legérvényesebb.



Minden s mindenki legyen
éppen olyan: amilyen.

zen et)



Tessék - csak tessék!
Minden garantáltan csak
egyszer látható!

(Kaleidoszkóp)



Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.



egy Tökéletes
Nap sem csak tökéletes
percekből épül



Nem lehet mindenre gondolni.

Gondolni mindenre lehet.

(2 igazság -  hommage á Vonnegut jr.)



Nem emlékszem semmire: mindent tudok.
Mindent elmondtam. Kezdődhet a csend,
folytatódhat.
Ismét
gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.
Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.



Nem cserélnék
senkivel, semmit.

(Apróhirdetés)



számos köldököt
néztem, míg eljutottam
a magaméig

(Buddha önéletrajza)



V é g ü l  sem kívánok bamba édességet:
csak unalmat hoz, - sohase nyugalmat -
émelyítő egyértelműséget.
Ne legyen „szép” vége semmi szép darabnak!
- Étkezéseim ilyképp  n y i t v a  maradnak


Fodor Ákos


Megjegyzések