e fásvilághoz
érzékeknek öt sebén
által szögezve
(Státusz)
A vendégnek minden jár.
A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.
(Alapszabályok)
❇
Tettesek vagyunk.
❇
Kedvellek ugyan,
de szerelmes nem vagyok
beléd, Igazság.
(Egy antimártír vallomása)
❇
Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?
❇
- Hol vagyok?
- Útban.
(Korrekt információ)
❇
Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?
❇
Az elsők mindig hősi halált halnak.
Az utolsókat mindig lemészárolják.
De a középsők hazatérnek! de a középsők: hazatérnek.
❇
legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s-ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
V i s s z a k e l l j ö n n ö d, hogy itt l e h e s s.
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni.
❇
Túl a virágdíszes szép kapun, már
végre csak lélegzetünkben élve,
megkaptuk-e vágyott boldogságunk?
Gyöngén, mintha nádszál volnék s volnál,
emlékszem, némán remegni kezdtünk.
Érintések, gyengén féltve -
A szemek határa megszünt -
Egymás mellett így sokáig álltunk.
❇
Irtóztató a jóság csábítása.
❇
Annak, ki a kukoricaföldön éjszakázott,
annak a rózsás hajnal nem szép, csak hideg.
Az üldözött fülében a békés házból hangzó meghitt konyhalárma is
fenyegetésnek hallszik.
❇
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég, se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.
❇
csupán a hasznos kapcsolódások
hínárjából kimenekedve, viszonzó
viszonylatok védő hálójáról végképp lemondva
emelhetjük lapos életünkre a szeretet
meg nem ingó merőlegesét
❇
Van egy arc,
amit csak önmagunkban elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és
az is lehet, hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló
vagy azt ellenző szándék.
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmúlandóbb. A legérvényesebb.
❇
Minden s mindenki legyen
éppen olyan: amilyen.
(Ü zen et)
❇
Tessék - csak tessék!
Minden garantáltan csak
egyszer látható!
❇
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
❇
egy Tökéletes
Nap sem csak tökéletes
percekből épül
érzékeknek öt sebén
által szögezve
(Státusz)
A vendégnek minden jár.
A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.
(Alapszabályok)
❇
Tettesek vagyunk.
❇
Kedvellek ugyan,
de szerelmes nem vagyok
beléd, Igazság.
(Egy antimártír vallomása)
❇
Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?
❇
- Hol vagyok?
- Útban.
(Korrekt információ)
❇
Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?
❇
Az elsők mindig hősi halált halnak.
Az utolsókat mindig lemészárolják.
De a középsők hazatérnek! de a középsők: hazatérnek.
❇
legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s-ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. „Tanulsz”-e.
V i s s z a k e l l j ö n n ö d, hogy itt l e h e s s.
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni.
❇
Túl a virágdíszes szép kapun, már
végre csak lélegzetünkben élve,
megkaptuk-e vágyott boldogságunk?
Gyöngén, mintha nádszál volnék s volnál,
emlékszem, némán remegni kezdtünk.
Érintések, gyengén féltve -
A szemek határa megszünt -
Egymás mellett így sokáig álltunk.
❇
Irtóztató a jóság csábítása.
❇
Annak, ki a kukoricaföldön éjszakázott,
annak a rózsás hajnal nem szép, csak hideg.
Az üldözött fülében a békés házból hangzó meghitt konyhalárma is
fenyegetésnek hallszik.
❇
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég, se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.
❇
csupán a hasznos kapcsolódások
hínárjából kimenekedve, viszonzó
viszonylatok védő hálójáról végképp lemondva
emelhetjük lapos életünkre a szeretet
meg nem ingó merőlegesét
❇
Van egy arc,
amit csak önmagunkban elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és
az is lehet, hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.
Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló
vagy azt ellenző szándék.
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmúlandóbb. A legérvényesebb.
❇
Minden s mindenki legyen
éppen olyan: amilyen.
(Ü zen et)
❇
Tessék - csak tessék!
Minden garantáltan csak
egyszer látható!
(Kaleidoszkóp)
❇
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
❇
egy Tökéletes
Nap sem csak tökéletes
percekből épül
❇
Nem lehet mindenre gondolni.
Gondolni mindenre lehet.
(2 igazság - hommage á Vonnegut jr.)
❇
Nem emlékszem semmire: mindent tudok.
Mindent elmondtam. Kezdődhet a csend,
folytatódhat.
Ismét
gömb-boldoggá pihenhetnek a dolgok.
Pótolhatatlanok vagyunk, de nélkülözhetőek.
❇
Nem cserélnék
senkivel, semmit.
(Apróhirdetés)
❇
számos köldököt
néztem, míg eljutottam
a magaméig
(Buddha önéletrajza)
❇
V é g ü l sem kívánok bamba édességet:
csak unalmat hoz, - sohase nyugalmat -
émelyítő egyértelműséget.
Ne legyen „szép” vége semmi szép darabnak!
- Étkezéseim ilyképp n y i t v a maradnak
Fodor Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése