De most mondom a botrányos mondatot. Jézus azt mondta, vegyünk kenyeret, töltsük ki a bort és együnk és igyunk és éljük meg ebben az egységet. Sosem beszélt arról, hogy az ő megtépázott és meggyötört testét hozzuk be a templomainkba, nem mondta, nem kért meg rá. Azt mondta, hogy üljünk le a kenyér és a bor köré. És ez azt jelenti, hogy Jézus sohasem akarta a saját áldozatát a középpontba helyezni. Az életet helyezte a középpontba.
Ezért roppant elgondolkodtató, hogyha az Eucharisztia helyett valami más kerül a középpontba. Azért, mert amikor az áldozatról van szó, akkor ha akarjuk ha nem, ott mindig megjelenik ez a gondolat: „Ki a tettes? Ki volt a jó és ki volt a rossz? Ki van fölül és ki van alul? És most kié a hatalom és kié nem? Kinek van igaza? Kik vannak bent és kik vannak kint?” Tehát ha valamit Jézus meg akart szüntetni, akkor pontosan ez volt az. Azt mondta, hogy „Isten és én, nem akarunk több áldozatot, odaajándékozom az életem, hogy ne legyen többé már áldozat, amin keresztül valami és valaki majd úgy tudja az életet irányítani, ahogyan arra mármost nem lesz szükség. Hanem vegyétek a kenyeret, törjétek meg és osszátok szét egymás között.”
Jézus itt hagyta magát közöttünk és azt mondta ezzel, hogy Isten egy éltető, életet éltető Isten. Hogy Isten egy tápláló Isten, nem akarja sem az erőszakot, sem az alá-fölé rendelést, bentet és kintet, a kirekesztést, és semmi mást. Ő csak azt akarja, hogy végre egyek lehessünk, ahogyan egyek azok, akik egy közös asztal mellé le tudnak ülni.
(Pál Feri atya, egy keddi alkalom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése