2013. január 9.

Pillanatgyűjtők

  
  Örülj neki, hogy meg fogsz halni, mert ez azt jelenti, hogy nem vagy halott. Egy szerves lény legértékesebb tulajdona közelgő végzete. A Halállal való foglalkozás a szeszélyes viselkedések körén kívül kellene, hogy essék. Mások, de leginkább saját tetteink úgyszintén.
  Ha valaki kivételesen körültekintő szerves lény volna, kínosan odafigyelne a saját halálára. Az ár, amit azért fizetünk, mert nem figyelünk oda a halálunkra, a tudatosságunk elvesztése.
  Valójában, ami a modern pszichológiában hasznos, röviden összefoglalható: a világban való érvényesülés egyetlen darabjának ismeretével születtünk a világra. Tudjuk, hogyan sírjunk, hogy felkeltsük a figyelmet. Ha egyike vagyunk az újonnan érkezett, tudomással bíró szerves lények nagy többségének, szükségleteinkről azonnal gondoskodni kezd egy hatalmas szövetséges - Mami. Mamit mi irányítjuk, hívjuk őt, és Mami jön. De ahogy növekszünk, Mami egyre kevésbé lesz figyelmes velünk. Néha percekig zokogni hagy bennünket, mielőtt feltűnik. Aztán már azt sem bánja, ha saját válságainkat magunk oldjuk meg. És egyszer csak azt mondja, már elég nagy szerves lények vagyunk, tudatára ébredtünk a Halálnak. Eztán ránk hagyja, foglalkozzunk a Halállal saját magunk, esetleg ellát bennünket néhány vitatható útbaigazítással. Persze mi még mindig Mamiért őrjöngünk, és azon fáradozunk, hogy pótoljuk őt. Egy erőteljes szövetséges után sóvárgunk, aki mágikus kiváltságokat adományoz, melyek megoltalmaznak a Haláltól. Még mindig nem vagyunk hajlandóak önállóan cselekedni. 




  
  Természetesen egyedül vagyunk. Még ha évekig együtt is élünk, még ha fogod is a kezem, még ha ugyanaz a golyó is végez velünk, a Halállal akkor is egyedül nézünk szembe.
A Halál tanácsot ad: a haldoklás útján járni, belépőjegy a nagy műsorra. Tedd magad túl rajta. Hagyd el a drága és hasztalan védekezést, amit azért alkottál, hogy ne kelljen a kalauznak fizetned. Csak ekkor fogsz igazán élni.
   Talán úgy is fogalmazhatunk, a kikezdhetetlen viselkedés fémjele, hogy a színész egyedül van, de nem magányos. Az emberiség problémája az a tudat, hogy a Világtól szeparáltan létezik. Pedig teljes mértékben a Világból vétettünk. Nincs olyan részünk, ami nem a Világ volna. Amikor cselekszünk, a Világ cselekszik. Amikor fejlődünk, a Világ fejlődik. Amikor tudatosságra teszünk szert, a Világ tudomása növekszik. Életben lenni, az emberiség tökéletes működése ebben a tökéletes Világban. Tetteink a Világot létrehozni segítenek és nem elválasztanak tőle.
   Egy szerves lénynek, azért hogy tudatossá váljon, abba kell hagynia Mamiért való őrjöngését. A tudatosság úgy növekszik, ahogy felismerjük a Világ tökéletességét. De miért a fájdalom, szenvedés, betegség, háború, gonosz? Hogyan lehet egy ilyen Világ tökéletes? Azt állítani, hogy a Világ javításra szorul, azt jelenti; tudjuk a dolgoknak, hogyan kellene lenniük. Emberi lény ezt nem tudja, és talán nem is tudhatja.
A Világ tökéletes, mert létezik. Most történik ebben a pillanatban. A Világ minden lehetősségünk összessége. Ezzel szemben minden gondolatunk arról, hogy az élet mennyivel jobb lenne, ha nem lenne fájdalom, szenvedés, betegség, háború és semmi rossz, mindössze önérdekű elképzelések - ezek a dolgok rendelkeznek a Világ teljes súlyával maguk mögött, nem csupán eszmék. Ezek léteznek. Tehát tökéletesek. Más szavakkal, ezek a dolgok az Élet.

  A lényeg, hogy a világ nem tartozik nekünk semmivel. És mivel embertársaink maguk is a világ részei, ők sem tartoznak nekünk soha semmivel. E helyett, mi tartozunk a világnak egy halállal. És tartozunk a világnak egy élettel is. Minden ami vagyunk, az maga a Világ.
  Kivételesen tudatos lények azok, akik belenyugodtak abba, hogy egyedül vannak. Nem minden lény teszi ezt meg. Az egyedüllét megköveteli, hogy szembenézz a Halál leghatalmasabb fegyverével: a félelemmel. Egy kivételesen tudatos lét megkívánja, hogy legyen bátorságod egyedül lenni a haldoklás útján. De egy kivételesen tudatos lény elfogadja a teljes felelősségvállalást is, azért hogy ő is része a Világnak. Egy kikezdhetetlen lény rendelkezik azzal a bátorsággal is, hogy soha nem magányos. A bátor, független szerves lények szerelemre lépnek a világgal. A szépség műértőivé válnak. Pillanatgyűjtőkké.
   A védelem, amit felállítottunk a Halállal szemben, a dolgok, melyekből halhatatlansági projectünk áll, elegyednek. Valódi helyzetünket, mint a Világ felelősségteljes részét, a szabad színészt a Végtelenben, elcseréljük azért az illúzióért, hogy a világtól elszeparált egyedek vagyunk, akik elszámolást végeznek és mindig készen állnak, hogy a sértődött hitelező szerepét játsszák. A dolgokat személyesre vesszük. Még azoknak a lényeknek is, akiket szeretünk, fizetniük kell a kiváltságért, hogy szeretjük őket. Még a mágikus út is, amelyen keresztül mindannyian a világra jöttünk, a szex, titkos ügyletté torzult, mert amit eladunk, a saját szabadságunk…

   Kivételesen tudatos lények nem adják fel a szerelmet, csak azért mert más lények nem szerethetők. Nem mondanak le a szexről, csak mert az mocskos. Az ilyen lények számára a szerelem és a szex nem védekezés a Halállal szemben, hanem válasz az Életre.
   Mit ért a bölcs azon, hogy Isten a szeretet? Azt, hogy a világ a legfennköltebb szeretet kifejeződése, szeretet, mely annyira személytelen, annyira elvont, hogy felfoghatatlan azok számára, akik nem teljesen élnek. Teljesen élni annyi, mint tudatosan élni a világ félelmetes gyönyörűségét és teljességét. A kivételesen tudatos szerves lények szerelemesek a világba. Mivel életüket már nem tevékenységekre alapozzák, szabadon játszhatnak kedvük szerint. A világosság, ami ezzel jár, lehetővé teszi, hogy érzékeljék a különbséget az önző vágyak sugallatai és a világ felkérései között. A világ felkér bennünket, hogy csatlakozzunk. Elfogadni a meghívást - hozza létre a világot. Elfogadni a meghívást, hogy a világot széppé tesszük, szeretni, alkotni, tanulni, csodákat látni, ez a tökéletes kifejeződése az absztrakt szeretetnek a világ szívében. A világ meghívásait elfogadni, egyenlő a kikezdhetetlenséggel.
  Örülj neki, hogy fáj a szíved, mert az arra utal, hogy szeretsz. Örülj, mert a világ meghívott és láthatod a tökéletességét egy másik emberben.
   De ne feledd, a világot nem birtokoljuk, és a világ nem tartozik nekünk semmivel. Az önzés elvakít, és nem látjuk hogy szeretetünk igazi csoda - hogy sokkal többet adhatunk, mint amennyit valaki képes volna tőlünk valaha elfogadni.

   A kivételesen tudatos lények megengedik azok számára, akiket szeretnek, hogy elvegyék azt, aminek hasznát veszik, és vidámak, mert szolgálhattak, mert ott lehettek abban a pillanatban és láthatták gyönyörű kedvesüket. A kivételesen tudatos lények egész életükben azon fáradoznak, hogy minél több ilyen fennkölt pillanatra tegyenek szert, birtokvágy, mohóság, és elvárás nélkül elfogadva a világ meghívásait.
   Az ő kedvesük a világ, és arra lettek felkérve, hogy szolgálják a világot, hogy szeressék a világot, hogy tanúsítsák a világot, azzal, hogy teljes mértékben részt vesznek benne. Egy brazil művész, Caetano Veloso nagyszerűen megfogalmazta ezt. Költeménye megragadja a tisztelet és az alázat érzését, amit egy kivételesen tudatos lény érez, amikor teljesen él és tanúja szerelmének. Az egész vers mindössze egyetlen sor:


"Milyen gyönyörű tud lenni egy lény?!"


(Carlos Castaneda)

Nincsenek megjegyzések: