A texasi Richard mondta mikor arról panaszkodtam, hogy képtelen vagyok abbahagyni a rágódást: - Süti, tanuld meg, hogy ugyanúgy megválogathatod a gondolataidat, mint ahogy reggelente kiválasztod, milyen ruhát fogsz felvenni. Ez a fajta képesség fejleszthető. Ha irányítani akarod az életedet, munkálkodj az elméden. Mert ha nem vagy képes uralkodni a gondolataid felett, akkor mindig is irtó nagy szarban leszel.
Ezt gyakorolni kell, ami bizony erőfeszítéssel jár. Ez nem az a fajta tanítás, amit egyszer hall az ember, és rögvest tökéletesen elsajátítja. Folyamatos éberségre van szükség.
Így hát elkezdtem figyelni a gondolataimat. Naponta körülbelül hétszázszor elismételtem magamban: "Nem engedem, hogy egészségtelen gondolatok horgonyozzanak le az elmémben." A belső hallásom felfigyelt a "lehorgonyoz" szóra. Magam elé képzeltem, az elmém kikötőjét: egy kicsit kopottas, egy kicsit viharvert öböl, de jó fekvésű, és megfelelő a mélysége. Ez a nyílt öböl az egyetlen megközelítési módja személyiségem szigetének (amely fiatal vulkanikus sziget ugyan, de sokat ígérő, termékeny talajú hely). A sziget átvészelt már néhány háborút, ez igaz, de egy új vezérkar parancsnoksága alatt (rólam van szó) elkötelezte magát a béke mellett, és új szabályokat vezetett be megóvása érdekében. Hadd hallja hát mindenki, az Óperenciás tengeren innen és túl: mostantól kezdve sokkal, de sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak arra, hogy ki hajózhat be ebbe a kikötőbe.
Többé senki sem jöhet ide gyalázkodó, ócsárló gondolatokkal, pestises rabszolgákkal teli hajókkal, háborús céllal - ezeket a hajókat mind visszafordítom. Hasonlóképpen, azok a gondolatok, melyek tele vannak dühös, kiéhezett száműzöttekkel, elégedetlenkedőkkel, röpiratgyártókkal, lázadókkal, erőszakos bérgyilkosokkal, elkeseredett prostituáltakkal és stricikkel, zendülő potyautasokkal - ide többé be nem tehetik a lábukat. Kannibalisztikus gondolatokat, érthető módon, nem fogadok többé. Még a misszionárius gondolatok is számíthatnak az alapos átvizsgálásra, hogy meggyőződjek az őszinteségükről. Ez egy békés kikötő, ami egy szép, büszke szigetre vezet. Azok a gondolatok, amelyek eleget tesznek a feltételeimnek, szíves fogadtatásra találnak az elmémben - ám azokat, amelyek megszegik a szabályokat, azon nyomban visszafordítom. Ez a küldetésem, és ez örök időkre szól.
(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése