Jobb kezével a földet érinti - "... a Föld a tanúm, hogy elértem a megvilágosodást"
(Buddha)
Kiabálásom végén a magányom kifejezhetetlen volt. Fékezhetetlenül zokogtam.
Don Juan türelmesen elmagyarázta, hogy a magányosság elfogadhatatlan egy harcos-utazó számára. Azt mondta, a harcos-utazók számíthatnak egy lényre, akire minden szeretetüket, minden törődésüket összpontosíthatják: a csodálatos Földre, az anyára, a mátrixra, mindannak az epicentrumára, amik vagyunk, és amit teszünk, arra a lényre, akihez mindannyian visszatérünk; arra a lényre, aki lehetővé teszi a harcos-utazóknak, hogy elinduljanak a végső utazásukra.
Ekkor don Genaro bemutatta a mágikus szándék egy tettét. A hasára fekve egy sor elkápráztató mozdulatot hajtott végre. Fényfolttá változott, ami úgy tűnt, mintha úszna a talajon, mintha víz lenne. Don Juan azt mondta, Genaro ily módon öleli át a hatalmas Földet, és a Föld, méretük különbsége ellenére tudomásul veszi Genaro gesztusát.
(Carlos Castaneda: A végtelen aktív oldala)
Mert kell lennie valaminek, amiért meg tudunk halni, mielőtt arra gondolhatnánk, hogy van valamink, amiért élni tudunk. Ha nincs semmid, amiért meghalhatnál, hogyan mondhatod, hogy van valamid, amiért élni tudsz? A kettő együtt jár.
(Carlos Castaneda, A végtelen aktív oldala)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése