Csak azért

De mi történne,

ha eljönne a megvilágosodás,

és egyszeriben rádöbbennénk,

hogy kilencvenkilenc aranydukátunk

a kincs száz százaléka.

Hogy semmi nem hiányzik,

hogy senki nem vett el tőlünk semmit,

hogy a száz sem kerekebb szám,

mint a kilencvenkilenc.

Hogy az ember nem kedves, mert ugyan ki figyel oda?

Hogy az ember nem figyelmes, hiszen senki nem akar az utolsó hülye lenni.

Hogy az ember nem szórakozik, mert nevetséges, ha magában nevet.

Hogy az ember nem áll neki táncolni a bulin, amíg a többiek el nem kezdik.

Hogy csak azért nem vagyunk még hülyébbek, mert nincs több időnk.

(Jorge Bucay)