Gondviselésed ritmusába kapcsolódva


Annak, aki jó táncos akar lenni,
Veled, vagy egyébként,
nem szabad tudnia, hová vezetik.
Csak követnie kell,
ráhangolódnia és súlytalannak lennie,
semmiképp sem megmerevednie.
Nem követelhetjük, hogy megmagyarázd
a lépéseket, amelyeket tenni szeretnél,
hanem fürgeséged és mozgékonyságod
meghosszabbításaiként, rajtad keresztül
kell felvennünk a zenekar ritmusát.
Nem akarhatunk minden áron előrehaladni,
hanem meg kell elégednünk a forgással,
a félrelépéssel és a megállással is, ha szükséges,
meg a siklással is, a lépések helyett.
Mindezek azonban csupán
oktalan lépések lennének,
ha nem alakítaná őket harmóniává a zene.

Mégis elfelejtjük Lelked zenéjét,
és tornagyakorlattá alakítjuk életünket.
Elfelejtjük, hogy a Te karjaidban táncoljuk azt,
hogy szent akaratod elképzelhetetlen fantázia tárháza.
Ha meg volnánk elégedve veled Uram,
nem tudnánk ellenállni ennek a tánckedvnek,
amely a világon keresztül árad.
És ki tudnánk találni, mit szeretnél látni tőlünk:
melyik táncot járjuk
gondviselésed ritmusába kapcsolódva.

(Madeleine Delbrêl)



Megjegyzések