Az ifjú pápa - filmajánló

"Lenny Belardo (Jude Law) árva fiúból lett pápa. Hippi szülei kiskorában elhagyták, így egyházi neveltetést kapott. Amikor a konklávén óriási meglepetésre, gyakorlatilag valóra vált csodaként, mindössze 47 évesen, első amerikaiként diadalmaskodik és magára veszi a pápai palástot, valamint a XIII. Piusz nevet, mindenki érzi, hogy valami elkezdődött.

Sorrentino pápája erőteljes karakter. Az okok több szinten elhelyezkedve épülnek egymásra. Az első és legfontosabb tény az, hogy Lenny figurája ellentmond mindennek, ami az emberek széles átlagának fejében a pápa alakjáról él. Piusz bizonyos szempontból önsanyargató jellem. Egy férfi, aki cigin, kávén és kólán él, miközben saját önhittsége és határozottsága által nem csak királlyá, hanem egyben fogollyá is válik. Miközben akaratát a legszorosabb, legkeményebb ellenállással szemben is keresztülviszi, addig pont eme magatartása miatt fokozatosan mindenki eltávolodni látszik mellőle."




Elhoztam a szerintem három legtalálóbb kritikát a sorozatról. Érdemes megnézni. Már csak azért is, mert "a mozi" tömény varázslatát kínálja Sorrentino legújabb alkotása. Igényes, nem csak képi értelemben, de a dialógusok is nagyon jók. Lassú a tempója, vagyis van idő átélni, amit látunk. Abban is kiváló, hogy karakterei nem egyértelműen jók vagy rosszak, összetett személyiségeket teremtett a rendező. Nem a puszta intrikák és a hatalom politikájának bemutatása a sorozat, sokkal inkább pszichológiai jellemrajzok elevenednek meg, amit szimbolikus képek sokasága is erősít, megmutatva a szereplők belső világának auráját, szavakkal leírhatatlan történéseit, hangulatát.
Mindenképpen érdemes az újranézésre is, mert annyira tömény, elgondolkodtató, hogy valószínűleg elsőre nem lehet mindent észrevenni. (a szerk.)




Kapcsolódó bejegyzések a blogon:

 

Megjegyzések