Mária Magdolna nővérei (Philomena - filmajánló)

Épp anyák napja előtt egy héttel futottam bele a Philomena - Határtalan szeretet című filmbe. Megrendítő, hogy az emberi aljasság és gonoszság valóban határtalan. Pedig nem élek rózsaszín ködben, tudom, hogy kié vagy mié a hatalom ezen a Földön, tudom, hogyan bánik az elesettjeivel, lelki szegényeivel, azokkal, akik nem tagjai a sötétséget szolgáló elit klubnak. Mégis mindig, minden szembesülésnél megrendítő az a romlottság és kegyetlenség, ami "civilizációnkat" jellemzi. (a szerk.)




Mintegy 800 csecsemő és gyermek holttestét rejtő tömegsírt fedezett fel egy helyi történész az írországi Tuamban, a katolikus egyház által üzemeltetett, főként házasságon kívül teherbe esett nők számára fenntartott egykori otthon közelében. Az eset újabb leplet rántott le az apácák által vezetett, többek között Magdolna-mosodák néven ismert intézmények borzalmairól. Az ügy kapcsán az ENSZ felszólította Ferenc pápát, hogy indítson vizsgálatot az ügyben.

Catherine Corless történész 2011 és 2013 között vizsgálta a városban korábban működő Szent Mária Anya- és Gyermekotthonnal kapcsolatba hozható dokumentumokat. Ennek során derült fény arra, hogy 1925 és 1961 között az apácák által üzemeltetett otthonban 796 gyermek, többségében csecsemő halt meg, ami átlagosan évente 22 halálesetet jelentett. Ez arányait tekintve jóval meghaladta a teljes populációra jellemző csecsemőhalandóságot. A halál oka többségében betegség, mint például tuberkulózis, agyhártyagyulladás volt, melyek kórokozói az intézet falain belül könnyen terjedtek. Az otthont üzemeltető apácák felelőssége azonban nyilvánvaló, hiszen egy 1944-ben végzett felmérésről készült jelentés szerint a gyermekek alultápláltak és betegek voltak, annak ellenére, hogy az állam minden, az ország különböző részeiben működő Magdolna-mosodához tartozó otthonban született és nevelt gyermek után heti juttatást fizetett az intézménynek. Ám mindez az ott dolgozó nők után kapott pénzzel együtt az egyház büdzséjét gazdagította.





Az Evangéliumokból ismert Mária Magdolnáról elnevezett, a katolikus egyház által fenntartott mosodák az eredeti terv szerint prostituáltakat vagy a házasságon kívüli kapcsolatból teherbe esett lányanyákat, és kisebb kihágásokat elkövető „bűnözőket” a társadalomba visszavezető rehabilitációs intézményként funkcionáltak volna. Feladatukat azonban nem látták el, nemcsak Tuamban, hanem más városban sem. Az apácák úgy vélték, hogy a „bűnösöknek”, akik közül sokan nemi erőszak miatt estek teherbe, vagy épp vonatjegy nélkül utaztak, bűnhődniük és vezekelniük kell. A rabszolgamunka mellett némaságra voltak ítélve, és több beszámoló szerint a legalapvetőbb orvosi kezelést, például a fájdalomcsillapítást is megtagadták tőlük. Többen éveken keresztül azért nem tudták elhagyni az otthont, mert annak falain belül papoktól estek sorozatosan teherbe.
Akik távozhattak, azok sem gyermekükkel kézen fogva mentek. Jórészt a korai halálozások miatt, ami a Magdolna-otthonok gyerekekkel szembeni köztudott kegyetlensége miatt minden bizonnyal nem egyedül a tuami intézmény jellemzője. A szerencsésebb gyerekek, akik megfelelő táplálásban és törődésben részesültek, megbízható katolikus nevelőszülőkhöz kerültek. Az örökbefogadóknak azonban fogalmuk sem volt arról, hogy a gyermek édesanyja az apácák kényszerítésére írta alá a lemondó nyilatkozatot. Sinead O’Connor ír énekes, aki tinédzserként majdnem egy évet töltött egy otthonban, tavaly a The Sun magazinnak számolt be arról, miként szakították el az „irgalmas” nővérek, karjaiból szó szerint kitépve, egy fiatal anyától a csecsemőjét.
Sok csecsemőt úgy adtak örökbe, hogy a lehetőségét is kizárják annak, hogy édesanyjuk rátalál. Több mint 2000 gyermeket kaptak meg tehetős amerikai házaspárok illegálisan, és természetesen nem ingyen. Egy-egy gyermek után 2-3 ezer dollárt fizettek adományként az apácáknak.

Philomena Lee, akinek valós történetét a 2013 őszén bemutatott, Oscar-díjra is jelölt Philomena című film mutatja be, idős korában is kereste fiát, akinek a Magdolna nővérek mosodáiban adott életet. A kisfiút, akivel három és fél éven át naponta csak egy órára lehetett együtt, minden előzetes tájékoztatás nélkül adták örökbe egy amerikai házaspárnak. A mély depresszióba esett anyán könyörülő apáca adta azokat a kisfiúról készült fotókat, amelyeknek segítségével már felnőtt lányával együtt talált rá az amerikai szülők által Antonyról Michaelre keresztelt fiára. A Roscrea-i apátsághoz tartozó otthon apácái évtizedekkel később is falaztak elődeiknek. Sem Philomena lányának nem árulták el, hova került féltestvére, sem az időközben őket felkereső Antonynak nem adtak felvilágosítást édesanyja kilétéről. Mire végül találkozhattak volna, a fiú már nem élt.


emlékmű Tuamban


A most megtalált tömegsír az ír ellenzéki politikusok szerint csak a jéghegy csúcsa, és sürgetik az 1922 és 1996 között közel 30 ezer nőt rabként foglalkoztató otthonokban elkövetett törvénysértések kivizsgálását. A ma élő ezer egykori áldozat előtt Enda Kenny miniszterelnök tavaly kissé kényszeredett bocsánatkérésében elismerte ugyan az állam szerepét, amely az elmarasztaló jelentések ellenére sem indított vizsgálatot. Így történhetett meg még a hetvenes években is, hogy nemcsak csecsemőket, hanem felnőtt nőket is halotti bizonyítvány nélkül hantoltak el egy mosoda kertjében, amire 2003-ban derült fény. Az egyre szaporodó leletek bizonyítják, hogy a tíz évvel ezelőtt, A Magdolna nővérek címmel bemutatott, az otthonokban élők kiszolgáltatottságáról tanúskodó film, amelyet a Vatikán akkor fikciónak nevezett, a valóságon alapszik.

(Forrás: hetek.hu, 2014)




Az ír származású Kathy O'Beirne életrajzi regénye a 60-as évektől napjainkig meséli el saját történetét, amely az apai bántalmazásról, a gyerekotthonban átélt abúzusról, a pszichiátriai klinikán majd a Magdolna mosodában elszenvedett érzelmi, szexuális és testi erőszakról szól.
Kathy tizenkét évesen kerül be az egyik dublini Magdolna mosodába. Azok a lányok válnak Magdolnákká, akik a társadalom szemében nem kívánatosak, azaz korán teherbe esnek, szembeszállnak a szülői kegyetlenkedéssel, árvák illetve fogyatékosak. Az apácák, a külvilágtól elzárva, reggeltől estig dolgoztatják, éheztetik, korbácsolják a lányokat, a papok és az úgynevezett “látogatók” pedig megerőszakolják őket. Ha valamelyikük belehal a kínzásokba, tömegsírba vetik; ha szülnek, gyermeküket eladják gazdag amerikai pároknak. 
Kathy is teherbe esik, és tizennégy évesen megszüli gyermekét, akit csak azért nem deportálnak Amerikába, mert súlyos betegségben szenved. Anyaként ismét különböző otthonokba, mosodákba kerül, majd bolti lopás miatt a Mountjoy-i Börtönbe. Az itt töltött hónapokat tekinti gyermekkora legboldogabb időszakának. Az ifjú felnőttkort megélve kezd szembenézni múltjával, leszámolni mindazokkal, akik ellene és a hozzá hasonló gyerekek ellen számottevő és különböző erőszakot követtek el. 
Kathy O’Beirne azzal a szándékkal beszéli el életét, hogy megállítsa a gyermekek ellen intézményeken belül elkövetett erőszakot és brutalitást. Karaktere és ereje mindvégig áttöri sötét történetét, erőt adva azoknak, akik hasonló tragédiákat éltek meg. Az ír katolikus egyház felháborodása, és a társadalom egyes rétegeinek elítélése ellenére is tovább küzd az igazságáért.

(forrás: Harmonet)

Megjegyzések