Egyes, például ezoterikus tanokban népszerű nézetek
szerint, ha valakivel valami rossz dolog történik, az azért lehetséges,
mert ő azt a rossz dolgot, eseményt a gondolataival „bevonzotta”. Ezek
az állítások nem csak hamisak és tudományosan teljességgel
megalapozatlanok, hanem rendkívül ártalmasak is. Hibáztatják az
áldozatot az elszenvedett erőszakért, míg a valódi felelőssel, az
elkövetővel nem foglalkoznak, így tulajdonképpen felmentik. A kontroll
hamis illúzióját keltik azáltal, hogy azt állítják, a gondolatainkkal
befolyásolhatjuk más emberek viselkedését. A pozitív gondolkodás
kényszerével ráadásul nyomást gyakorolnak a túlélőre, miszerint jól
kell éreznie magát, jó dolgokra kell gondolnia, különben ismét
megtörténik az erőszak - hiszen „bevonzza” a gondolatival. A trauma
túlélőben egyébként is meglévő bűntudat így tovább fokozható: nem csak
az elszenvedett erőszakért érzi magát felelősnek, hanem azért is, ha
„negatív” gondolatai támadnak.
(forrás: muszájmunkacsoport.hu)
Ismétlés a tudás anyja: megint belefutottam a témába, egy egész (20 ezres) csoport állította és bizonygatta, hogy az áldozat a felelős, az okok az áldozatban vannak és hogy igenis felelős az elszenvedett erőszakért. (Élükön egy állítólagosan jól képzett és ismert ezospiri tanítóval. Vak vezet világtalant...) És természetesen az elkövetőkről ismét egyetlen szó sem esett. Nem az agressziót ítélték el, nem az agresszor volt a hunyó, hanem az áldozat.
Úgyhogy még egy kiegészítés. Szeretnék rámutatni arra, hogy ez a szoliptikus nézőpont nem más, mint egyfajta szellemi megrekedés.
Úgy nevezik ezt, hogy mágikus gondolkodás, ami a 4-7 éves gyerekekre jellemző: "oksági összefüggést tételez föl egymással egyébként nem összefüggő dolgok között is, és úgy hiszi, hogy ezeknek a nem létező kapcsolatoknak a felhasználásával irányíthatja a világot, amelynek középpontjában ő maga áll. Az őt körülvevő világban nincsenek számára megmagyarázhatatlan dolgok, jelenségek. Mindennek oka és értelme van, hiányos ismereteit elméletképzéssel pótolja, melynek során a meglévő tudásából kiindulva magyarázza meg a számára még ismeretlen dolgokat, jelenségeket. Az óvodás korú gyermek gondolkodásának a mágikus gondolkodás mellett a másik jellemzője az egocentrizmus. A gondolkodás egocentrizmusa abban nyilvánul meg, hogy a gyermek a valóságot egyetlen szempontból, a sajátjából észleli."
Kísérteties, ugye? Nagyon hasonlít a szolipszizmus manapság ezoterikus körökben igencsak népszerű és félreértett filozófiájára. (Ahogy a reinkarnációt és a karmát is sikerül rendszerint nézőpontigazolásra használni és rosszul érteni valamint nem a helyén kezelni.) Amikor a szezont keverjük a fazonnal tipikus esete. Szeretném idézni Karen Blixent a külvilágról és az élet történéseiről, és nem is fűznék hozzá semmit:
"... szert tettem arra a különös tudásra, hogy olyan dolgok is megtörténhetnek, amiket elképzelni sem tudtunk, sem előtte, sem akkor, amikor történtek, sem utána, ha visszatekintünk rájuk. A körülményeknek olyan mozgatóerejük van, amelyek az emberi képzelet vagy sejtelem közreműködése nélkül is előrelökik és megvalósítják az eseményeket. A dolgok megtörténnek, de ettől eltekintve semmi közöd hozzájuk, nincs kulcsod az okukhoz vagy értelmükhöz. Akik átestek már ilyen eseményeken, elmondhatják, hogy átestek egyfajta halálon – olyan út ez, amely kívül esik a képzeleten, de beletartozik a tapasztalásba."
Kapcsolódik:
Úgyhogy még egy kiegészítés. Szeretnék rámutatni arra, hogy ez a szoliptikus nézőpont nem más, mint egyfajta szellemi megrekedés.
Úgy nevezik ezt, hogy mágikus gondolkodás, ami a 4-7 éves gyerekekre jellemző: "oksági összefüggést tételez föl egymással egyébként nem összefüggő dolgok között is, és úgy hiszi, hogy ezeknek a nem létező kapcsolatoknak a felhasználásával irányíthatja a világot, amelynek középpontjában ő maga áll. Az őt körülvevő világban nincsenek számára megmagyarázhatatlan dolgok, jelenségek. Mindennek oka és értelme van, hiányos ismereteit elméletképzéssel pótolja, melynek során a meglévő tudásából kiindulva magyarázza meg a számára még ismeretlen dolgokat, jelenségeket. Az óvodás korú gyermek gondolkodásának a mágikus gondolkodás mellett a másik jellemzője az egocentrizmus. A gondolkodás egocentrizmusa abban nyilvánul meg, hogy a gyermek a valóságot egyetlen szempontból, a sajátjából észleli."
Kísérteties, ugye? Nagyon hasonlít a szolipszizmus manapság ezoterikus körökben igencsak népszerű és félreértett filozófiájára. (Ahogy a reinkarnációt és a karmát is sikerül rendszerint nézőpontigazolásra használni és rosszul érteni valamint nem a helyén kezelni.) Amikor a szezont keverjük a fazonnal tipikus esete. Szeretném idézni Karen Blixent a külvilágról és az élet történéseiről, és nem is fűznék hozzá semmit:
"... szert tettem arra a különös tudásra, hogy olyan dolgok is megtörténhetnek, amiket elképzelni sem tudtunk, sem előtte, sem akkor, amikor történtek, sem utána, ha visszatekintünk rájuk. A körülményeknek olyan mozgatóerejük van, amelyek az emberi képzelet vagy sejtelem közreműködése nélkül is előrelökik és megvalósítják az eseményeket. A dolgok megtörténnek, de ettől eltekintve semmi közöd hozzájuk, nincs kulcsod az okukhoz vagy értelmükhöz. Akik átestek már ilyen eseményeken, elmondhatják, hogy átestek egyfajta halálon – olyan út ez, amely kívül esik a képzeleten, de beletartozik a tapasztalásba."
Kapcsolódik:
Patrick Stewart beszéde az Amnesty International konferenciáján a nők elleni erőszak és a párkapcsolati erőszak ellen, melyben részben túlélőként, részben aktivistaként szólal fel. Angolul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése