"üdvözlet az egyformaság korából"

Ha élnek bennünk olyan képek, hogy a pokol a tűz, az elevenen égés lángja, felejtsük el. A pokol a befagyás, a testek abszolút nulla fokának hidegsége, az élet totális hiánya. Annyiban mégis igaz a látomásunk, hogy a jéghideg is az égéshez hasonló sebeket okoz. 

 "üdvözlet az egyformaság korából"

Mondja George Orwell az 1984 című regényében. Az ember már csak egy szám (666), már csak számos egyed - de nem individuum - az egy szolgálatában: a személytelen eszme kiszolgáltatottjaként. Az intimitás utolsó morzsái is eltűnnek, s vele a bizalom is. A kapcsolatok, mint éltető források elvesznek a magány és a mindent átható elszigeteltség poklában. Elidegenedésünk teljessé válik. A semleges, a démoni létrontó hatalom, az apparátus győz mindenek felett - ahogy Hamvas Béla is vizionálta.

"A földi paradicsom pontosan abban a pillanatban vesztette hitelét, amikor megvalósíthatóvá vált."

Az elmúlt korszakok sem voltak szépek, borzalmaik azonban eltörpülnek a jövő boldog társadalmához képest. Én ennél pokolibb szép új világot elképzelni sem tudok. S még nem vettük számításba a túlnépesedés, a hamarosan bekövetkező technológiai szingularitás és a már most erőteljes globális környezetpusztulás hatásait. A *cikkekben olvashatók nem a jövő. Még csak nem is a jövő kezdete. Ez már a valóság.
Sokáig nem értettem, miért rohanta le Kína Tibetet. Most már értem... A Föld egyik utolsó bástyája volt, a felébredés egyik legutolsó helyőrsége. (a szerk.)

*

A szemünk előtt épült ki a digitális diktatúra

Itt tart a totális megfigyelőállam kiépülése Kínában

Minden meghal benned. Soha többé nem leszel képes szerelemre, barátságra, nem leszel képes örülni az életnek, nem leszel képes nevetni, érdeklődni valami iránt, nem leszel képes bátorságra, becsületességre. Üres leszel.

Most értette meg első ízben, hogy ha az ember titokban akar tartani valamit, önmaga elől is el kell titkolnia. Állandóan tudni kell róla, de amíg arra van szükség, nem szabad megengedni, hogy a tudatba megnevezhető formában felkerüljön.

Szinte általános volt, hogy a harminc éven felüliek féltek a saját gyermekeiktől. És okkal, mert alig telt el hét, hogy a Times ne közölt volna cikket arról, hogyan hallgatott ki valamelyik kis besúgó – rendszerint „gyermekhősként” emlegették őket – valamilyen kompromittáló megjegyzést, amiért aztán feljelentette szüleit a Gondolatrendőrségnél.

A hatalom a fájdalom és a megalázkodás előidézésében rejlik. A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk. Kezded már érteni, miféle világot teremtünk? Pontosan az ellenkezőjét azoknak az ostoba hedonisztikus utópiáknak, amelyekről a régi reformerek képzelődtek. A félelem, árulás és fájdalom világát, az elnyomás világát, olyan világot, amely nem irgalmasabb, hanem könyörtelenebb lesz, ha kiforr. A haladás a mi világunkban a több fájdalom felé való haladás. A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül. A mi világunkban nem lesznek más érzelmek, csak a félelem, a düh, a diadalmaskodás és a megalázkodás. Minden más érzelmet ki fogunk irtani – mindent. Már le is törtük azokat az eszméket, amelyek a Forradalom előttről maradtak fenn. Elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülő, férfi és férfi, férfi és nő között. Senki sem mer többé bízni feleségben, gyermekben, barátban.

Nem lesz hűség, csak a Párt iránt. Nem lesz szeretet, csak Nagy Testvér iránt. Nem lesz nevetés, csak a megsemmisített ellenség fölötti diadal kacaja.

Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. A hatalom célja a hatalom.

George Orwell: 1984