Történet kettőről, akik álmodtak

Al Isháki arab történetíró tudósít a következő esetről: 

   „Hitelt érdemlő emberek mesélik (noha egyesegyedül Allah mindenható és mindentudó és irgalmas és nem alszik), hogy élt Kairóban egy dúsgazdag ember, aki azonban olyan bőkezű volt és adakozó, hogy atyja házán kívül mindenét elveszítette, és rákényszeredett, hogy munkával keresse kenyerét. Olyan keményen dolgozott, hogy egyik este kertjében, az egyik fügefa alatt, elnyomta az álom, s álmában egy eltakart arcú embert pillantott meg, aki egy darab aranyat vett ki a szájából, és így szólt hozzá: „A te szerencséd Perzsiában van, Iszfahánban, menj oda és keresd meg.” Másnap reggel fölkerekedett s ráállt a hosszú útra, s dacolt a sivatagok, hajók, kalózok, bálványimádók, folyamok, vadállatok és emberek fenyegetéseivel. Végül megérkezett Iszfahánba. A városban azonban meglepte az éjszaka, ezért hát leheveredett aludni egy mecset udvarában. A mecset tőszomszédságában volt egy ház, s a mindenható Isten akaratából egy rablóbanda söpört át a mecseten, s toppant a házba. A bent szunnyadó emberek fölriadtak a rablók csatazajára, és segítségért kiáltottak. A szomszédok is zajongtak addig-addig, míg föl nem bukkant embereivel a kerület éjszakai őrjáratának parancsnoka, s a rablók kereket nem oldottak a tetőteraszon át. A parancsnok tűvé tétette a mecsetet, s így akadtak rá a kairói emberre. Bambuszbotokkal úgy elagyabulálták, hogy kishíján ott nem hagyta a fogát. Két nap múlva a börtönben tért magához. A parancsnok maga elé idézte és így beszélt hozzá: „Ki vagy te, és merre van hazád?” Felelt a másik: „A híres városból, Kairóból származom, s a nevem Mohammed el Magrebi.” A parancsnok megkérdezte: „Mi vezérelt téged Perzsiába?” Úgy döntött a másik, hogy igazat mond, s így felelt: „Egy ember arra noszogatott álmomban, hogy menjek Iszfahánba, mert ott lesz szerencsém. Most, íme, Iszfahánban vagyok, és belátom, hogy a szerencse, mellyel kecsegtetett, az a sok botütés kellett legyen, amivel oly bőségesen megillettetek.” Mihelyt meghallotta e szavakat, a parancsnok olyan hahotára fakadt, hogy kikandikáltak a bölcsességfogai. Végül így szólt: „Ostoba és hiszékeny ember, már három ízben álmodtam egy házról Kairóban, egy kert van mögötte, s a kertben napóra, s a napóra mögött egy fügefa, s a fügefa mögött egy kút, s a kút mélyén óriási kincs. Énmagam a legcsekélyebb hitelt sem tulajdonítottam soha ennek a káprázatnak. Te azonban, szamár-öszvér és démon csepű ivadéka, városról városra tévelyegtél, mert hittél az álmodnak, csupán ezért. Ne lássalak többé Iszfahánban. Itt van pár pénz, és takarodj.” 

   Az ember elvette a pénzeket, s visszatért hazájába. Kertjében a kút alól (az a kert volt, amelyről a parancsnok álmodott) kiásta a kincset. Isten így áldotta meg, így jutalmazta meg, így magasztalta föl. Isten jóságos, Isten rejtőzködő. 

Jorge Luis Borges: Történet kettőről, akik álmodtak 

Acheter Catellani & Smith: Atman lámpa

Sokan hiszik azt, hogy elég a közvetlen módszerekről olvasni vagy hallani, s máris a Paradicsom kapujában állnak. Holott a megvilágosodáshoz vezető legrövidebb út a teljes kör, ahogy a zen is tanítja. Az utat nem lehet lerövidíteni, sem megkerülni. Akkor sem, ha a megszabadulás kegyelem, mert az. Nem elég az intellektuális megértés. Megvalósítás és megértés között óriási különbség van.

Swámi Sarvapriyananda előadásai azoknak valók igazán, akik már maguk mögött tudhatnak tanulásban eltöltött időket. Köszönet a Lighting Upadeśa - Megvilágosító Útmutatás nevű oldal fordítóinak munkájukért. (a szerk.)

Acheter Catellani & Smith: Atman lámpa

Bárminek is vagyok tudatában, az nem vagyok. Ha itt megállsz - az a buddhizmus.

A buddhizmus azt tanítja, hogy nincs állandó én (anátmá), így az emberek azt mondják, hogy ez nagy konfliktus a buddhizmus és a hinduizmus között. És ezt több mint ezer éve újra és újra meg is vitatják.

A hinduk atmáról beszélnek, a buddhizmus pedig azt mondja anátmá, nincs Önvaló. De ha nemkettős perspektívából nézed meg, akkor a kettő gyakorlatilag ugyanaz. Az egyik negatív, a másik pozitív oldalról közelít. És mindkét oldalon van érdem.

A buddhista nézőpont előnye, hogy a valódi én, az Önvaló, a Sáksí, nem dolog, nem tárgy. De ha úgy hallgatod, ahogy mi, hinduk beszélünk róla, akkor az lesz az érzésed, hogy az valami, az egy dolog. Valami ritka, valami nagyon szubtilis, de akkor is dolog. Ha a buddhista nézőpontot veszed, akkor látod, hogy az nem dolog, nem tárgy. Ez a kiigazítás akkor történik meg benned, ha a buddhista nézőpontot is figyelembe veszed. Vagyis, hogy Az (a Tudat vagy Önvaló) nem dolog. És ebben teljesen igazuk van a buddhistáknak.

De másrészről, ha szigorúan csak a buddhista megközelítésre hagyatkozol, akkor az lesz az érzésed, hogy az semmi. De az nem semmi. Maguk a buddhisták is ezt mondják. Nagarjuna mondja: "A Végső Igazság, Tat Tvam, a Sunyam, az üresség." Mi az üresség? Az valami, ami létezik? Nem. Tehát akkor az nem létezik? Nem. Akkor létezik is, meg nem is? Nem. Nem is létezik és nem is nem létezik? Nem. A sunyam, az üresség az valami olyan, ami túl van a négy alternatíván.

Tehát ha a buddhista megközelítést veszed, akkor látod, hogy nem tárgy, nem valami. De fennáll a veszélye, hogy azt gondolod, hogy Az semmi. Ekkor hasznos a hindu megközelítés, amely azt mondja, hogy Az nem semmi, hanem a tanúja annak az úgynevezett semminek vagy ürességnek. 

A spirituális életben gyakran vákuumnál, ürességnél, a sunyamnál köthetsz ki. 

Ezen a ponton felteheted a kérdést: Mi az, ami ennek az ürességnek a tudatában van? Hát a változatlan, Tanúskodó Tudat. A Tudat nem változik, az világítja meg a változást. A változás tehát tárgy, ami eltér a Tudattól. Vagyis a változás tőled különálló, így nem lehet a Tudat, az Önvaló.

Svami Sarvapriyananda magyarázata a 3. részben

- Hogyan működik a māyā? Honnan ered? Minthogy az Önvalón kívül semmi nem létezik, hogyan tudja az Önvaló elrejteni saját természetét Önmaga elől?

- Az Önvaló, ami a végtelen erő és minden erő forrása, oszthatatlan. Mégis, ebben az oszthatatlan Önvalóban öt śakti, vagy erő van, eltérő funkciókkal, amelyek egyidejűleg működnek.
Az öt śakti a teremtés, a fenntartás, a rombolás, az elfedés (ami a māyā śakti) és a kegyelem. Az ötödik śakti, a kegyelem, közömbösíti a negyedik śaktit, ami a māyā.

Annamalai Swámi a kegyelemről