Ha a mai ember a kinyilatkoztatás szót hallja, elkedvetlenedik. Azt
hiszi, hogy itt valami csalás van. Mesterséges pátoszt sejt, színpadi
külsőségeket és papi hazugságokat.
A kinyilatkoztatásban nem kell nagy
patetikus jelenetek között felhangzó szózatra gondolni. Ezt csak az
olyan ember képzeli, aki a szellemi világ megnyilatkozásait nem élte át,
azokban sohasem részesült és azt nem is érti. A kinyilatkoztatás nem
operaszerű külsőségek között jelentkező retorikus szavalat.
 |
| Festmény: Flora McLachlan |
Minél
mélyebb igazság nyilatkozik meg, annál halkabb és egyszerűbb; annál
inkább a mindennapi életét élő, kötelességét végző tisztaszívű ember
szívében szólal meg.
Ahhoz, hogy valaki a kinyilatkoztatást felfogja,
egyetlen dologra van szüksége: az éberségre. Az éberséget pedig csak
egyetlen dolog táplálja: a tiszta lét. Ezért van szükség morális
feddhetetlenségre: mert a moralitás nem önmagában való érték. Ez a
folttalan élet egyszerűsége.
Az ismeret csak zavar és ront, sőt az
embert meg is akadályozza abban, hogy a kinyilatkoztatást felfogja.
Miért? Mert az ismeret káprázat. A káprázat pedig az éberséget
elaltatja. Az embert alvajáróvá teszi.
A kinyilatkoztatás helye a tiszta és megnyugodott egyszerű emberi
szív. Ez az, amely az isteni szellem hangját közvetlenül hallja. Így
nyilatkozott meg a teremtő szellem az ősidőkben. Így nyilatkozott meg
azóta is remetékben, magányosokban, prófétákban, aszkétákban. Így
nyilatkozott meg a történeti időkben is: misztikusokban, szerzetesekben,
kivételes költőkben. “Mint a levelek közt járó szellő suhogása.”
Valahányszor az emberi szív őseredeti egyszerűségét és tisztaságát
visszanyeri, a Teremtő Szellem közvetlen kisugárzását fel tudja fogni,
és meg tudja érteni. Ezt nevezik kinyilatkoztatásnak.
Hamvas Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése