Fénylátomások

Ahol Galileo idejében sötétség honolt, ott ma mindent elönt a fény, viszont ahol fény volt, ott ma teljes a sötétség.
---- 
a mindenség az egyénben van. Csakhogy a jelentés teljes mértékben tudattalan. Az emberi psziché tudatos és tudattalan régiói között a kommunikáció megszakadt.

(Joseph Campbell: Az ezerarcú hős)





A nyugati kultúrában is kutatják a jelenséget, hogy amikor a szemek meg vannak fosztva az ingerektől, mint a teljes sötétség, vagy az égbolt kék színe, önmaguk hoznak létre bizonyos látomásokat. Erről Charles Bonnet is ír már a tizennyolcadik század közepén, és azóta a nyugati pszichiáterek izgalmas témája, Charles Bonnet szindróma néven.
Itt van egy fontos pont, az hogy az ősi tibeti bön és buddhista, kínai taoista, indiai advaita védanta kultúra (vagy a zen alvás nélküli elvonulása, vagy a szufik sötét vermekbe zárkózása, a szerzetesek cella vagy barlangmagánya - kiegészítés tőlem) és a nyugati tudomány is egyet ért abban, hogy a fénylátomások belőlünk keletkeznek, elválaszthatatlanok tőlünk, ami bent, az kint. 
A tibeti hagyományok ezt a tudást a megvilágosodás céljára használják, minden fényszerűségének tapasztalására 
---- 
mint a sötét elvonulás, a trekcsö (átvágás) és a tögál (átugrás) gyakorlatok.





Fényszennyezésnek nevezzük a nem megfelelő irányba, és nem megfelelő időben eljutó mesterséges fényt. A kicsit nehezen értelmezhető meghatározás mögött azt a jelenséget értjük, hogy a mesterséges fények egyre zavaróbbakká váltak civilizált életmódunk miatt. A fényszennyezésnek komoly egészségügyi, és környezeti hatásai vannak.

Az éjszakai fény ugyanis erősen hat a szervezet melatonintermelésére. Ez a hormon felelős a napi ritmusunkért, és az éjszakai jó alvásért, az éjszakai fény pedig drasztikusan csökkentheti a melatonintermelődést. A melatonin nem csak antioxidáns, hanem onkosztatikus hormon is, amelynek alacsony koncentrációja a daganatok fejlődését segíti elő.
A melatonint elsőként Aaron Lermer fedezte fel, 1958-ban, néhány évtizeddel később pedig elkezdtek sorakozni a tudományos eredmények a melatonin egészséghatásáról. A 2000-es években japán kutatók mutatták ki, hogy már 2-300 Lux erősségű megvilágítás is képes csökkenteni a melatonin szintjét (a közvetlen napfény akár 100 ezer lux erősségű is lehet).
További kutatások bizonyították, hogy éjszakai műszakban dolgozó nőknél megnövekedett a mellrák előfordulásának gyakorisága, és az is közismert tény, hogy a vakok esetében jelentősen alacsonyabb a daganatos megbetegedések előfordulása. Főként a kék színű fény - akár a csukott szemhéjon áthatolva is - gátolja melatonin hormon termelődését. A fényszennyezéssel kapcsolatos vizsgálatok mutattak rá, hogy a felgyorsuló öregedés, az elhízás, a cukorbetegség, továbbá sok olyan más megbetegedés, amely a nyugodt alvás hiányára vezethető vissza, összefüggésben állhat a felesleges éjszakai világítással is.




A világ népességének 14%-a egyáltalán nem is használja az éjszakai látását, hiszen soha nincs olyan sötét körülötte, hogy erre szüksége legyen. Mivel az Európában élőkre ez hatványozottan igaz (37%) az emberek jó része nincs is tisztában azzal, hogy az emberi szem máshogyan működik a kétféle napszakban.
A nappali látáskor ugyanis jóval nagyobb a színérzékenység és magasabb a szembe vetített kép felbontása is, míg kevés fénynél az emberi szemben jóval érzékenyebb receptorok kapcsolnak be. Ezek lehetővé teszik, hogy sötétségben is elboldoguljunk, bár a kép felbontása és a színek érzékelése is csökken. Mi történik azonban, ha ez a látásmód nem kapcsol be? Nos, alapvetően semmi, de hosszútávon előfordulhat, hogy már egy átlagos holdvilágos éjszakán sem fogunk jól látni lámpa nélkül, mivel a szemünk nem szokott hozzá a sötétséghez.
A túl sok éjszakai fény a biológiai óránkat is megzavarja, hiszen - bár nem feltétlenül vagyunk tudatában - a szervezetünk érzékeli, hogy nincs teljesen sötét, így éberebben tart alvás közben. A melatonin ugyanis szürkületkor, sötétedés környékén kezd el termelődni, és annál nagyobb hatást fejt ki, minél sötétebb van. A fényszmog egyik hatása a felszínes alvás, és az állandósult kialvatlanság érzete.

A különböző állatfajok számára a környezet fényviszonyai rendkívül sokrétű segítséget nyújtanak a tájékozódásban. A fényerősség például alapvetően meghatározza az állatok viselkedését, döntéseit, akár a vándorlás irányát, akár a táplálékforrás vagy a szaporodóterület helyét kell megtalálniuk. Ha ezek az információk, üzenetek a természetesnél erősebbek, akkor (szupernormális ingerként) az állatokban a normálisnál fokozottabb válaszreakciót váltanak ki, és csapdába csalhatják őket.
A fény ökológiai hatásait vizsgálva a kutatók arra a felismerésre jutottak, hogy a fénynek nem csupán erőssége, de polarizációja is rendkívül fontos tényező az élőlények életében. Az ELTE munkatársai amerikai kollégájukkal együttműködve elsőként írták le, hogy a különböző mesterséges felületekről visszaverődő, az emberi szem számára kevésbé érzékelhető, úgynevezett lineárisan poláros fény megtévesztő információkkal szolgál számtalan állatfaj számára. A poláros fényszennyezés nem csak térbeli, hanem időbeli előfordulásában is eltér a hagyományos ökológiai fényszennyezéstől: míg az utóbbi csak éjszaka, az előbbi a nap bármely szakában előfordulhat.
Az elmúlt években több mint 300 rovarfajról mutatták ki, hogy tájékozódásukban a poláros fény az elsődleges segítőjük.

Végül mekkora élménytől esik el az, aki még sosem látta az igazán mélykék, milliónyi csillaggal pöttyözött éjszakai égboltot, amin a kirajzolódik a Tejút vonala... Fényszennyezett helyen nem lehet hullócsillagra vadászni, sem órákig böngészni a csillagképeket. Magyarországon ennek köszönhetően alakult meg először a Zselicben, majd a Hortobágyon Magyarország két Csillagos Ég Parkja, a nemzeti parkok mintájára.

(források itt, itt, itt, itt, itt)

Megjegyzések