Az ember ál-dualitása


Jézus mondta: Tekintsetek az Élőre, amíg éltek, nehogy meghaljatok, 
és nehogy akkor próbáljatok látni, és ne tudjatok már látni. 
Jézus látott egy szamaritánust, aki egy bárányt vitt. 
Mondta a tanítványainak: Miért megy a bárány mellett? 
Mert míg életben van, nem fogja azt megenni, de ha leöli azt, hullává változik az. 
Mondták: Másképp nem teheti. 
Mondta nekik: Ti keressetek magatoknak egy helyet nyugalomra, 
hogy ne legyetek hullává, s ne egyenek meg titeket. 
Jézus mondta: Ketten fognak nyugodni egy ágyon. Az egyik meg fog halni, a másik élni fog. 
(Tamás, 59-61a)
 



Ha létezésednek fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök
lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat.
Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül működsz, ahogy a
folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




Az emberben két lény él: az egyéni Én a testben, a tudatban, lélektani tevékenységgel, szellemi tulajdonságokkal; és él benne az örök emberi személy, testetlenül, tudatfölötti állapotban, az abszolút lélek a minősítetlen létben. Az örök ember nem tevékeny; ez az az ember, akiről a Véda mondja: „Két madár száll a fára, az egyik eszik a fa gyümölcséből, a másik mozdulatlanul nézi.”
(Hamvas Béla: A jóga metafizikája) 




– Megosztottságban élni, ez a mi emberi állapotunk – jegyezte meg. – De megosztottságunk nem az agy és a test között van, hanem a test, amely magában foglalja az agyat, vagy az ént, és a duplánk között, ami az alapenergiánk tartálya.
 – Születés előtt – mondta –, az ember ál-dualitása még nem létezik, csak születésétől kezdve válik külön ez a két rész, az emberiség szántszándékának nyomására. Az egyik rész kifele fordul és fizikai testté válik; a másik befelé fordul és a dupla lesz belőle. A halállal a súlyosabbik rész, a test, visszatér a földbe és feloldódik abban, a könnyebb rész, a dupla pedig szabaddá válik. De mivel a dupla sohasem lett tökéletesítve, a szabadságot csak egy pillanatig tapasztalhatja, mielőtt szétszóródna a világban.
 – Ha anélkül halunk meg, hogy eltörölnénk a testünk ál-dualizmusát, mindennapi halállal halunk meg.
(Taisha Abelar: Absztrakt repülés)

Megjegyzések