Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?
(Mt, 16.26)
Számtalan más olyan mozgatóerő van ezeken kívül, amelyekkel az árucikk létforma megerősíti önmagát, miközben az ember személy mivoltát elnyomja. A tárgyszerű tudás mint végcél az emberi hit (legyen az egy ideálba, egy másik személybe vagy Istenbe vetett hit) minden gesztusát lehetetlenné teszi. A hit beleveszik a támadhatatlan tények és a másik fölött gyakorolható ellenőrzés és manipuláció biztonságába. Egy dolognak nincs szüksége hitre, és nem is képes rá. Ahol kisajátítás, verseny és fogyasztás a végső érték, az emberi remény időszerűtlenné válik. Ha reménységünket annak felhalmozásába vetjük, ami – nagyobb mennyiségben – „van”, az igaz remény kihuny. A reménység éppen attól az, ami, hogy magában foglalja a kockázat vállalását, a sebezhetőséget. Ez pedig minőségileg különbözik annak megfigyelésétől vagy sokszorosításától, ami van. Végül az emberi szeretet válik lehetetlenné. Az elköteleződés megtagadása, önzésünk, az önmagunk átadására való képességünktől való menekülés nem más, mint annak a képességünknek a megtagadása, hogy a másik személyt önmagában való értéknek tartsuk. A szeretet, amely természettől fogva kockázattal, sebezhetőséggel és belső szabadsággal jár együtt, csak Személyek világában létezhet.
Az árucikk létforma evangéliuma fentebb említett megnyilvánulásainak hátterében az emberi szabadság összehangolt és módszeres megtagadása áll. Szabadságon az ember elköteleződésre vagy önmeghatározásra való képességének adományát értem, amely önismeretünk és önmagunkról való gondolkodásunk korlátozott képességein nyugszik. Ha az emberi tudást leírásra, manipulációra és ellenőrzésre korlátozzuk, a szabadság lehetőségét automatikusan kizárjuk.
Az öntudat árucikkszerűvé alakulásából származó problémák másféle megfogalmazása az lehet, hogy kimondjuk, mely viselkedési formák nem jelentenek „jó hírt az üzlet számára”. Tegyük fel, ön házasember, gyermekei vannak. Ha ön viszonylag elégedett az életével, ha szívesen tölti idejét a gyermekeivel, játszik és beszélget velük, szereti a természetet, szeret üldögélni udvarában vagy a háza előtt, ha szexuális élete viszonylag boldog, békésen elfogadja önmagát, kapcsolatai szilárdak, ha szeret magányosan imádkozni, ha egyszerűen csak szeret beszélgetni az emberekkel, meglátogatni őket és társalogni velük, ha szereti az egyszerű életet, ha nem érez semmi hajlamot arra, hogy barátaival vagy szomszédjaival vetélkedjen – nos, akkor rendszerünk zsargonjával élve: miféle gazdasági haszon származik önből? Hiszen mindeddig egy fillért sem költött.
Ha viszont ön boldogtalan, kiábrándult, ha gondban, zűrzavarban él, ha bizonytalan önmaga és kapcsolatai felől, ha nem talál örömöt családi vagy szexuális életében, ha képtelen egymagában vagy egyszerűen élni, akkor sok mindenre fog sóvárogni. Egyre többet fog akarni. Viselkedése nagyon is megfelelő az állandó gazdasági növekedésre alapozott társadalmi rendszer számára.
Az árucikk létforma, láttuk, létünk minden szintjén hatással van ránk. Félelmünk a magánytól, ami valójában személyes identitásunk töredezettségének kifejeződése, az, hogy csak külső kritériumok alapján tudjuk értékelni magunkat, az árucikk létforma számára hasznos. Az intim kapcsolat, a közösség, a tartós személyes kapcsolatok hiánya az életünkben, a versengésre való hajlamunk, a szolidaritás hiánya arra indítanak bennünket, hogy dolgokat birtokoljunk és halmozzunk fel, hogy a személyek hiányából fakadó űrt betömjük életünkben.
Ezt értjük azon, hogy az árucikk létforma módszeresen érint minket. Átitat minden emberi cselekvést.
Még több részlet az Ursus Libris Kiadó oldalán (John F. Kavanaugh:
Krisztus követése a fogyasztói társadalomban,
A kulturális szembenállás lelkisége)
- Pál Feri atya a 2004. 02. 10.-i előadás 45. percétől a 2004. 02.17., és a 2004. 02. 24.-i előadásig bezárólag fogalmazza meg gondolatait az árucikk-emberről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése