Eszik is, iszik is, lám... falánk, iszákos ember


1. szútra: De jó, ha valaki lát is, nem csak néz. 
(d.)


2. szútra: Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. 
(Mt.11.19.)


3. szútra: A normális embert arról ismerem fel, hogy nem közömbös, nem részvétlen, nem semleges, nem minőségtelen. Ő a szenvedélyes ember, az érdekelt, a mámoros, az álmodó. Szóval az igazi ember. Nem a bölcs, nem a szent, nem a hős. Ez a szerelem, ez a szenvedély, ez a mámor az, ami az embert normálissá teszi.
Nincs tanítás. Nincs recept. Először. És utoljára. Megismételhetetlenül és taníthatatlanul és személyesen.  
(Hamvas Béla)


4.szútra: A legolcsóbb dolog jónak lenni, ennél csak egy olcsóbb van, rossznak, s ennél csak egy olcsóbb, semmilyennek.
(Hamvas Béla)





   A hiteles önállóság az egység, a teljesség átéléséből fakad. Még ennek felismerése után is ott marad az emberi összetevő, még mindig létezik az időben és térben  megszületett lény. A megvilágosodás nem célállomás, hanem valami egészen más rendeltetése van. Lehetővé teszi a tudatosság újabb mozdulatát. 
   Ez az újabb mozdulat nem igazán arról szól, hogy felébredünk az emberi mivoltunkból, az időből, a térből és az egyéni önazonosságunkból
   Épp az ellenkezőjéről van szó: a szellem belép a formába, és felfedezi a hiteles önállóságot.
   Jézus nagyszerű példa erre. Ő olyasvalaki volt, aki valóban a "helyén" volt. Oly módon testesítette meg emberi mivoltát, hogy ez nem okozott elkülönültséget, hanem lehetővé tette, hogy a szellem nagyon felébredt módon betöltse az emberi életét. A múlttól való radikális elszakadást testesítette meg. Hétköznapi megfogalmazásban: megvalósította "élete küldetését". A küldetés szó hallatán az egónk rendszerint azt gondolja, hogy ez olyas valami, "amire hivatottak vagyunk", vagy amit "kötelességünk megtenni", ami nagyrészt egy mentálisan teremtett elképzelés. A hiteles önállóság nem ez, hanem a létezés nagyon kreatív és új módon történő virágzása. Jézusnak az arra való hajlandósága bírt olyan hatalmas átalakító erővel, hogy az egység egyedi kifejeződéseként éljen.
   Jézus földi élete óta már rávetítettük a saját képünket arról, milyen is volna reményeink szerint egy felébredett lény, aki felismerte Istent, és ezzel kikozmetikáztuk azt, amilyen valójában volt. Amikor Jézus életéről olvasunk - arról, hogy miket tett, hogyan viselkedett és hogyan mozgott az idő és tér világában -, olyasvalakit látunk, aki nem illik bele a felébredettségről kialakított elképzeléseinkbe. Rendkívül dinamikus személyiség volt, aki hatalmas erővel és félelem nélkül tette lehetővé a szellem számára, hogy úgy nyilvánuljon meg, ahogy óhajt, és igazából ezt jelenti a hiteles önállóság. Ő ráébredt az eredendő szabadságra, és ez lehetővé tette az élet, a szellem virágzását és teljesen új módon történő kifejeződését. Ez az, ami intuitív és tudattalan módon hat az emberekre, és ez az oka annak, ami miatt hosszú évszázadok óta az oltáraikra helyezik Jézus ábrázolását, és elkötelezett híveivé válnak. 
   Láttam Jézus életéről szóló filmeket, spirituális hőskölteményeket, amelyek gyakran rendkívül szent életű alakként ábrázolták őt. Olyasvalakiként festik le, aki szinte nem is e világból való. Az életéről szóló írások azonban nagyon más képet mutatnak róla. Olyan módon élte életét, hogy az éles ellentétben állt korának szellemi normáival. 




   A tanítványait halászok és kereskedők között találta meg, nem pedig a felsőbb osztályok soraiból választotta őket. Olyan emberek között járt-kelt, akik nem feltétlenül voltak spirituális vagy jámbor lelkek, hanem inkább hétköznapi, dolgozó emberek, és közülük választotta ki fő tanítványait. Egyszerű emberekkel érintkezett és étkezett, prostituáltak, törvényszegők és házasságtörők társaságában töltötte az idejét. 
   Vigasságokat tartott, ahol az emberek összejöhettek és borozgatva ünnepelhettek. Időnként éktelen haragra gerjedt. Például a templomban felrúgta a pénzváltók asztalait. Sokszor elgondolkodtam, vajon napjainkban mi történne, ha valaki ily módon szerezné a pénzét, amelyet egy Jézushoz hasonló figura nem helyeselne. Mi volna, ha besétálna és felrúgná az asztalokat? Vajon tisztelnék őt? Vajon azt gondolnák, hogy az Isten által ihletett szent? A történet minden esetre arról szól, hogy Jézus bizony ilyesmit tett. Olyan emberi lényként látjuk őt, aki haragra is tudott gerjedni.
   A vallási nagyságokról, a spirituális lángelmékről szóló minden történetből kilúgozták az emberi mivoltukra vonatkozó dolgok nagy részét. Jézus történetét az teszi erőteljessé, hogy néha nagyon is emberi és nagyon is erőteljes érzelmei voltak. Amikor a Getszemáni-kertben volt, előre sejtette, milyen sors vár rá. Szó szerint könyörgött Istennek, hátha elkerülheti valahogy a keresztre feszítést, hátha megváltoztathatja sorsát. Nem várnánk ilyet egy szent embertől. 
   Jézus tudta, hogy meghatározott sorssal rendelkezik. Tudta, hogy keresztül kell mennie bizonyos dolgokon, és mivel a szellem emberi lényként nyilvánult meg, azt is tudta, hogy egyszerre emberi és isteni.

(Adyashanti: Kegyelembe esni - Ursus Libris Kiadó
Adyashanti: Világod vége, Ursus Libris Kiadó )


Megjegyzések