amíg a huncutság él bennem

1. szútra: A szellem csak akkor figyel oda, ha a harcos gesztusokban nyilatkozik meg. A gesztusok pedig nem jeleket vagy testmozdulatokat jelentenek, hanem a valódi önfeledtség tetteit, a bőkezűség és a humor cselekedeteit. A harcosok a szellemnek szóló gesztusként a legjobbat hozzák ki magukból, és csendben felajánlják tetteiket az absztraktnak.

(Carlos Castaneda)


2. szútra: ... hanem éberebbnek. Az éberség formái: mámor – álom – humor.
(Hamvas Béla)


3. szútra: Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.
(Lk, 20.38.)

Az a helyzet pajtás, hogy gyűlnek a bajok a fejünkre, ahogy vénülünk. Egy szép nap a szemetessoron találkozunk alkonyatkor, és a kukákat kutatjuk.
 - Szóval vén csavargó lesz a nevünk utoljára?
 - Hát aztán? Ha megcélozzuk pajtás, miért ne? Nem rosszabb név az se, mint a többi. Ha az életedet úgy töltöd, hogy nem köpsz a más levesébe, se politikuséba, se közgazdászéba, hát elfelejtkeznek rólad, és evickélhetsz magadnak. - Ebben megegyeztünk. Dean a legegyenesebb úton jutott el a taoista tartózkodáshoz. - Miért, te milyen utat járnál pajtás? Zarándokutat, keresztutat, kerékvágást, vargabetűt, térjmeg-utcát? Az ember elboldogul minden úttalan úton. - Erre az igazságra rábólintottunk az esőben mind a ketten. - Azért ne veszíts el a szemed elől, pajtás, mert csak addig élek, amíg a huncutság él bennem. Híres orvosok sem mondanak mást. Akárhol ütöm fel a sátorfát, a bőröndöm mindenütt kikacsint az ágy alól, ha netán felkerekednék vagy kipenderítenének. Nem ragaszkodok én semmihez se annyira. Láttad azt is hogy mikor meggebedek a munkában, akkor se jutok semmire. Másrészt ismerjük az időt, és tudjuk, hogyan lassítsunk rajta, ha gyalogosan élünk, és csak nézelődünk, s egyebet, mint paraszti örömet nem keresünk, ha egyszer tudjuk, hogy különb öröm úgysincs. - Nagyot sóhajtottunk erre az esőben.

(Jack Kerouac: Úton)