A legközvetlenebb út

“Sarvam Dukham...”

- Menj, ülj be a celládba, s a cellád megtanít a bölcsességre - mondta a Mester.
- De nekem nincs cellám. Én nem vagyok szerzetes.
- Igenis van cellád. Nézz magadba.

   Az egész világ tele van problémákkal: gond van a vízzel, gond van a levegővel és gond van a földdel és az élelemmel. Minden nap új problémák merülnek fel és nem véletlenül. Emberi lények hozzák létre e problémák mindegyikét. Sem a kutya, sem a macska, sem az oroszlán, sem a kígyó - semelyik állat - nem hoz létre annyi problémát, mint az ember. Az emberek nem ismerik igazi természetüket, és így arra használják a gondolkodásukat és a vágyaikat, hogy oly sok szenvedést zúdítsanak a világra. Ezért mondják sokan, hogy az ember a legrosszabb állat a földön.

   Némelyik vallási hagyományban ezt az állapotot „világvégének” nevezik. Ez azonban csupán a mostani emberi öntudat vége. Az eredeti emberi természetben nincs ilyen probléma. A buddhista tanítás a világvége helyett inkább azt mondja, hogy mostanra minden teljesen megérett. Olyan ez, mint egy gyümölcs a fán. Először virágba borul az ág, majd a virágból terméskezdemény lesz, a szirmok pedig lehullanak.  A kis kezdemény fokozatosan gyümölccsé érik, és egyre duzzad és duzzad. A gyümölcs kezdetben zöld, idővel azonban a nap felőli oldala egyre színesebb lesz. A másik oldal viszont az elején zöld marad, de egy idő múlva már az egész gyümölcs nagyszerű színekben pompázik. Bár a gyümölcs esetleg már gyönyörű alakot és színeket öltött magára, még mindig nincs illata, mert még nem teljesen érett. Egy kis idő múlva azonban a gyümölcs teljesen megérik. Hosszú időbe telt, amíg idáig eljutott, és a kis kezdeményből gyümölcs lett. Hónapokon keresztül a fa összes energiája a gyökerekből és a - napból energiát gyűjtő - levelekből a gyümölcs létrehozására fordítódott. De most már nem áramlik több energia a fából a gyümölcsbe. Attól a ponttól kezdve, hogy teljesen megérett, a gyümölcsben a változások igen gyorsan - mindössze néhány nap alatt - végbemennek. Az alakja ezután már nem olyan formás, és a színe sem a régi. A belseje viszont nagyon édes, és az illata is erős. Kezd túléretté válni. Hamarosan megjelenik néhány folt a gyümölcsön, apró fekete pöttyök jelzik, hogy elkezdődött a „változás.” Néhány nap  múlva már tele lesz foltokkal. Mihelyst megjelennek e foltok, a rothadást nem lehet megállítani. A gyümölcs megrohad alig néhány nappal azután, hogy megérett. Így pedig már nem lehet megenni. Belül azonban magok vannak e gyümölcsben. Amikor a gyümölcs teljesen megrohadt, a magok szabaddá válnak. 

   A világ jelenlegi helyzete olyan, akár e gyümölcs. Ezért az emberi lényeknek nagyon hamar fel kell ébredniük és meg kell találniuk az eredeti magot, eredeti természetüket.

Seung Sahn: A zen iránytűje

A meditáció célja nem az, hogy extázist, lelki boldogságot vagy nyugalmat tapasztaljunk. A meditáció során egyszerűen megteremtjük a szükséges teret ahhoz, hogy felfedjük és elengedjük neurotikus játékainkat, önámításunkat, rejtett félelmeinket és reményeinket.

Csögyam Trungpa - A Szabadság Mítosza

   Majdnem minden egyes emberi lényre igaz, aki a világban él, hogy nem tudja, ki is ő valójában. Mielőtt meghalsz, meg kell találnod a helyes irányt. Nagyon fontos, hogy tisztában legyél azzal, milyen irányba tart az életed. Ha ráébredsz igaz önmagadra, eléred a helyes utat is. Amikor megszületsz, honnan jössz? Amikor meghalsz, hová mész? Éppen most, mi az igazi feladatod?

És, ha önmagadat nem tudod megmenteni, hogyan is menthetnél meg másokat? Ezért kell először elérned igaz önmagadat, igaz természetedet. Igaz természetedet nem találhatod meg könyvekben vagy fogalmi gondolkodás révén. Semmilyen doktori fokozat, bármennyire értékes is, nem ér fel egyetlen olyan pillanattal, amikor tisztán belelátunk saját, eredeti igaz természetünkbe.

   A legközvetlenebb út e tapasztaláshoz a meditáció. A helyes meditáció igaz önmagunk megértését jelenti. Ez az út azzal kezdődik és azzal végződik, hogy megkérdezzük, „Ki vagyok én?” Ez nagyon egyszerű és egyáltalán nem különleges tanítás. Amikor nagyon mélyen felteszed ezt a kérdést, a bensődben mindössze annyi merül fel, hogy „nem tudom.” Minden gondolkodás teljesen el van vágva, és visszatértél a gondolkodás előtti elmédhez. Ha e „nem tudom” állapotot eléred, igaz valódat éred el. Visszatérsz eredeti természetedhez, ami nem más, mint a gondolkodás felmerülése előtti elme. Ezen a módon elérheted a helyes utadat, és elérheted az igazságot, és megvalósulhat életed igazi rendeltetése. Ennek neve „felébredés.” Ez az igazi meditációs tapasztalás.

   A buddhista tanítás feltárja, hogy e világ a szenvedés óceánja. Mindenki megszületik, szenved, megöregszik és meghal. Mi is újra megszületünk, szenvedünk, megöregszünk és meghalunk. Minden egyes lény újra és újra és újra megszületik. Vágyaink és ragaszkodásunk miatt vég nélküli idők óta ezt csináljuk. A szanszkrit név erre a szamszára - minden körbe és körbe és körbe jár. Kínai írásjegyekkel, korai ejtés szerint go hae, „a szenvedés óceánja.” A Buddha azt tanította, hogy szükségünk van egy csónakra vagy hajóra, amivel átszelhetjük a szamszára óceánját. E hajó a bölcsesség vagy pradzsnyá.

   Remélem, hogy nem tudni akarsz, hanem próbálod, próbálod, próbálod tízezer éven át megállás nélkül, és eléred a megvilágosodást és megmentesz minden lényt a szenvedéstől.

Seung Sahn: A zen iránytűje