A látványokban való fogalmazás hatása közvetlenebb.
Ezért a művészet az embert mélyebben érinti, mint a tudomány.
Íme a vásári bűvész. Kezdődik az előadás. A varázsló. Ő az, aki a dolgokat onnan veszi elő, ahonnan akarja. A zsákból, a zsebéből, a pohárból vagy a semmiből. Ő a mágus. A görögök poiétésznek nevezték. Mexikóban egész nép volt ilyen poiétészből, toltékoknak hívták őket. A görög és az indián szó ugyanazt jelenti: ő az, aki csinálja, a készítő. Csaknem a mester. De mindenesetre művész, vagyis a költő.
E mágia nélkül nincs semmi, és előbb van, mint az értelem.
E képet némelyik tarot-ábrázolás koldusnak mutatja be, egészen helyesen. A koldusnak semmije sincs, tulajdon nem köti, és az lehet, aki akar, vagyis az lehet, aki. Ez az Egy az ember, aki ha a birtoklás szenvedélyét levetette, szabad. A szerzetes. A hindu szannjaszin. A tibeti láma. A taoista. A
zarándok. Azt lehetne mondani, hogy a vásári bűvész és a kikiáltó és a ripacs fordított szerzetes. De nem. Mindegyik ugyanazt a mágiát űzi. Az Egy mágiáját.
(Hamvas Béla: Tabula Smaragdina: A Tarot, Aleph)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése