bűvös hetes

A női életet az idők kezdete óta szakaszokra osztották, amelyek legtöbbje a test változó erejével állt összefüggésben.

    A "mi következik" az ösztönös természeti asszony birodalma. Ő mindig tudja mi jön. Cratynana, egy öreg sváb mesemondó beszélt nekem egyszer arról, ami engem azóta sem hagy nyugodni, hogy réges-régen a nők évekre elvonultak a hegyekbe. Az ősi beavatási rítusok elhalványodásával együtt azonban az is eltűnt, hogy a fiatal nők idősebb asszonyoktól tanulják meg ezeket a belső stádiumokat, amelyekre a női élet felosztható.
    Minden egyes hétéves ciklus bizonyos tapasztalatok és ismeretek megszerzésére szolgál. Konkrétan a felnőtté válás fázisaiként is értelmezhetjük ezeket, mégis inkább spirituális fejlődési fokokat jelentenek, archetipikus mintát.*
     Noha minden korszakot elnevezhetünk jellemző vonásáról, minden egyes szakasz a beteljesedés, az öregedés, a halál, és az új élet ciklusát járja végig. Mindegyiknek megvannak a maga rítusai és feladatai.


Festmény: Gayle Sinclaire, krí (Winnipeg)


     A most következő metaforák töredékek. A periódusok nem korlátozódnak mereven az ember valóságos életkorához, mivel vannak nők, akik nyolcvanévesen még mindig a serdülő leány érési szakaszában járnak, vannak, akik negyvenévesen már a ködlények pszichikus világában élnek, s vannak olyan húszévesek, akik majdnem annyi harci sebhelyet viselnek, mint a hosszúéletű vénasszonyok. A korok ezért nem hierarchikus elrendezésűek, egyszerűen a nők tudatosságához és lelki életük növekedéséhez tartoznak. 

0-7               a test és az álmodás → a szocializáció kora, bár megmarad a képzelőerő
7-14             az ész és az imaginárius dolgok szétválasztása, ugyanakkor egybeszövése
14-21           az új test → fiatal lányság →, az érzékiség kibontakozása, s egyben védelme
21-28           új világ → új élet → új világok felfedezése
28-35           az anyaság kora → mások és önmagunk anyai gondozásban részesítése
35-42           a keresés kora → az én anyai gondozásának tanulása → az én keresése
42-49           a korai öregasszonyság kora → a messzi táborhely megkeresése → mások bátorítása
49-56           az alvilág kora → szavak és rítusok megismerése
56-63           a választás kora → a világ és a még elvégzendő feladatok közötti választás kora
63-70           az őrasszonnyá válás kora → az eddig tanultak új formába öntése
70-77           az újrafiatalodás kora → még vénasszonyosabbakká válunk
77-84           a ködlények kora → nagyobbnak látjuk a kicsit
84-91           a skarlátfonallal szövés kora → az élet szövedékének megértése
91-98           az éteri lét kora → kevesebb beszéd, több létezés
98-105         a pneuma, a lélegzet kora
105+            az időtlenség kora

     Ahogy áthalad a nő ezeken a ciklusokon, védekezőrendszerének sűrű rétegei egyre áttetszőbbé válnak, mígnem lassan átragyog rajtuk a lélek, melynek testen-pszichén belüli bámulatra méltó mozgását érzékeljük a beavatás hétéves korszakaiban.
     A természeti asszonnyal eltöltött idő kezdetben nagyon nehéz. A megsérült ösztönök kijavítása, a naivitás száműzése, a psziché és a lélek legmélyebb aspektusainak lassú megtanulása, a tanultakhoz való ragaszkodás, az el nem fordulás, annak kimondása, amit vállalunk... mindez határtalan és misztikus állhatatosságot követel. Amikor kibukkanunk a mélyvilágból egy-egy vállalkozásunk után, lehet hogy a külsőnk változatlan marad, belsőnkben azonban hatalmas erőt halmozunk fel. A felszínen továbbra is barátságosak vagyunk, bőrünk alatt azonban a leghatározottabban nem vagyunk már szelídek.

(Clarissa Pinkola Estes: Farkasokkal futó asszonyok, A levágott kezű lány)

* (a modern biológiai kutatások szerint hét évenként az emberi test összes sejtje is kicserélődik)

Megjegyzések