Jézus mondta: A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg (nem)talál, és ha
talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a
mindenségen.
(Tamás evangéliuma)
Ó Uram, ments meg azoktól, akik tudják a válaszokat! Ments meg az „igazságért kiáltóktól”! Ments meg a jótét lelkektől!
Az összezavarodottság a megváltásunk. Az összezavarodottnak van
reménye.
Tarts ki zavarodottságod mellett. A végén ő lesz a legjobb
barátod, a legjobb védelmed mások halálos komolysága ellen, hogy eszméik, ideáik ne erőszakolhassanak meg. Ha össze
vagy zavarodva, akkor még szabad vagy.
... hát, most arra a falra, bekeretezve, én felteszem Hamvas Bélát is. De... táncoljunk inkább.
(d.)
Tisztán inni nagyon nehéz. Csak a legerősebbek viselik el minden hamisítás nélkül, egész illatával, csak a legerősebbek tudják az életből fakadó mámort józanul és tisztán élni.
Miért nem lettél az, aki éjszaka vagy? Akit csak éjjel mersz gondolni? Mersz és tudsz, gondolod igazi sorsodat, tudsz repülni. Álmok bátorsága. Mélyebb és éteribb világ. Úgy fogadni az érintést, mintha fehér kövön aludnál, álomciprusok alatt. Körül virágzó leander, illatos fenyő, álomrepkény.
Az öröm a legkegyetlenebb korbács, amivel hajtanak. És nincs kegyelem.
Azok a szavak, amelyekkel a nagy életet megteremtettem, sohasem jutottak el az emberek szívéhez. Itt vannak az állványon a szobámban. Egyedül én csináltam őket, egyedül én tudom, hogy mi az, amit csináltam, és a mű egyedül az én életemet szépíti meg. El tudsz képzelni engem, mint önmagam ügynökét? Ki fog engem igazolni? Senki. Az egyedüliek, akik megtehetnék, a hozzám hasonlók.
(Hamvas Béla)
A Halhatatlan szeretők (Only Lovers Left Alive)
óda az irodalom nagyjaiért, az örökérvényű zenékért, a szép épületekért
és tiszteletre méltó tudósokért. A film utalásokkal és poénokkal gazdag
kontextuális hálót épít Shakespeare-től Byronon át Beckettig, majd
Schuberttől a kortárs libanoni zenéig, menet közben megpendítve
Pitagoraszt, Newtont, Teslát és a többieket. A vámpír mint művész-metafora működik, hiszen halhatatlanok
(mint egy műalkotás), magasabbrendűek (nem akarnak közönséges vért
inni), és legszívesebben teljesen külön életet élnének (a befogadótól
mentesültet). S hogy megtehetik-e? Pont annyira, amennyire táj nélkül
megszülethet a tájkép, a vers értelmezése elmaradhat elolvasása után,
s táncolhatnak emberek a zene ritmusát figyelmen kívül hagyva.
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert Abból okul az ember, ha figyel s ha mondanak is néki valamit.
De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.
Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is
- Mert éppen ők oly változandók -
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.
Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, - most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.
Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.
A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.
