Ha a bölény jó lenne hozzám,
S kölcsönadná a fütyijét,
A Fékevesztett Ló hegycsúcsról
Hugyoznám le a sok hülyét.
a képeken Cecil oroszán R.I.P.
Azt írjátok a pénzetekre: „Istenben bízunk”. Örülök, hogy a Nagy
Szellemet kihagytátok az ügyből. A ti dolgotok, mire használjátok az
Isteneteket. Megpróbáltam megvilágítani nektek, hogy a zöld békabőr
olyasvalami, ami elválasztja egymástól a fehéreket és az indiánokat. De
még egy sámánnak is, mint én, szüksége van némi pénzre, hiszen arra
kényszerítetek, hogy ebben a ti látszatvilágotokban éljek, ahol pedig
nem lehetek meg pénz nélkül. Ami azt jelenti, hogy két személynek kell
lennem, két különböző világban kell élnem.
A zöld békabőr - én így hívom a papírdollárost. A legnagyobb
különbség indiánok és fehérek között éppen abban rejlik, hogy mit látnak
ebben a zöld papírdarabban. A zöld békabőr - ez volt minden harc mögött. A Black Hills, a Fekete
Hegyek aranya, meg a legelőiből húzható haszon.
A fehér ember minden fűszálon, minden forráson árcédulát lát. A fehér
fejű rétisas állami jelkép lett. Ott a képe a fehér ember pénzén,
közben ezért a pénzért a fehér ember a sast megöli. Amelyik nép
gyilkolni kezdi saját jelképeit, rossz úton jár.
Te, Richard, művész vagy. Ez az egyik oka, hogy jól kijövünk egymással. A művészek a fehérek
világának indiánjai. Álmodozóknak nevezik őket, azt mondják róluk, a felhőkben élnek, könnyelműek,
kifolyik a pénz a kezükből, olyan emberek, akik nem hajlandók szembenézni a „valósággal". Ugyanezt
mondják az indiánokra is. Honnan az ördögből tudják ezek a békabőr-emberek, mi a valóság? Abból a
világból, ahol a képzeletedben képek bontakoznak ki, olyan képek, amelyeken a dolgok mások, mint
amilyeneknek a szemeddel látod őket, abból a világból valók a látomásaim. Én azt mondom, az a
valóságos világ, nem pedig a Zöld Békabőrök Világa. Ez csak rossz álom, áramvonalas, füstködös
lidércnyomás.
Mivel nem vagyunk hajlandóak otthagyni a saját valóságunkat ezért a békabőr-látszatéletért, azt
mondják rólunk hogy ostobák, lusták, könnyelműek, éretlenek, nem erre a világra valók vagyunk. Én
örülök neki, hogy nem tartanak erre a világra valónak, és neked is örülnöd kellene, ha így vélekednek
rólad. Nagyon jó, hogy a mi valóságunk más, mint az övék.
A sziúk szava arra, hogy fehér ember, vásícsú, azaz zsírszedő. Jó név.
Ti fehérek valóban kiszedtétek ennek a földnek a zsírját. De mintha nem
vált volna a javatokra. Mostanában nem látszotok valami egészségesnek -
kövérek vagytok, az igaz, de nem egészségesek. Az amerikait úgy
tenyésztik, mint a tömni való libát, nem embernek, hanem fogyasztónak.
Attól a perctől kezdve, hogy nem fogyaszt, nem vásárol, a
zöldbékabőr-világnak semmi haszna többet belőle. Az amerikaiak már maguk
is békává váltak. Valami kegyetlen gyerek szivart nyomott a szájukba,
és most pöfékelnek, pöfékelnek, míg csak szét nem pukkadnak. A
zsírszedés nem jó dolog, annak sem, aki magára szedi. Különösen rossz az
indiánoknak, akiket arra kényszerítenek, hogy ebben a békabőr-világban
éljenek, amit nem ők találtak ki, és amelynek semmi haszna belőlük.
Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes dezodorotokkal
együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától; nem mertek
szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá került,
megfosztottátok méltóságától. Mi indiánok azonban gondolunk a halálra.
Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni - nincsen sem nagy hőség,
se túl hideg. Jó nap arra, hogy valamit, ami majd tovább hat, itt hagyj
magadból.
(John Fire/Lame Deer -
Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán)
Cecil a turisták kedvence volt. Jellegzetes, fekete sörénye
gyakran tűnt fel a terepjárók körül, állítólag szeretett az emberek
közelében lenni. Palmerék a nemzeti parkon kívül ölték meg. Kicsalták,
nyílpuskával meglőtték, aztán majdnem két nap múlva, amikor rátaláltak,
és még mindig élt, golyót eresztettek bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése