a szentek és gyerekek költészete


   Érdekes dolog ez. A szláv kultúrákban a pszichoanalízis valahogy soha nem tudott mély gyökeret ereszteni. Úgy látszik van egy freudi meg egy dosztojevszkiji lélek. Ez a dosztojevszkiji lélek mintha sokkal nyitottabb csatornákon át érintkezhetne saját tudattalan mélységeivel, talán nincs is rajta mit analizálni. Igazi katarzisa a vallásos extázisnak megfelelő lélektani állapot: a bűnbeesés, a vezeklés és a megtisztulás.
   Egy magyar újságíró egyszer hazafelé ballagott Leningrád éjszakájában. Egy ház falához dőlve hatalmas termetű, részeg férfi állt, nyitott bundában, hajadonfőtt, félig hóval lepetten. Elkapta az előtte elhaladó karját és egy újságpapírból csavart staniclit nyújtott felé.
- Vedd meg, testvér, csak három rubel. Innom kellene még. Szánj meg engem, vedd meg!
- Mi van benne? - kérdezte az újságíró, mert a zacskót meglepően könnyűnek találta.
- Vedd meg, testvér, nem bánod meg. - És a fülébe súgta: - Anyám utolsó lehelete!





   Ez a szentek és a gyerekek költészete. Lurija költészete, aki tanulmányutam legfontosabb tennivalójaként azt tanácsolta:
- Menjen el Szamarkandba. A világ legszebb városa. Vigye magában haza Szamarkandot, évekig fog élni belőle.

(Popper Péter)



Megjegyzések